Az Európai Unió egészségügyi rendszereinek elemzésében kiemelkedő fontosságú egy mutató, amely azt vizsgálja, mi történik azokkal, akik orvosi ellátásra szorulnak, de végül nem kapják meg azt. Sebestyén Géza véleménye szerint: „A legnagyobb aggály minden egészségügyi rendszerrel kapcsolatban az, hogy mi történik azokkal, akiknek joguk lenne az ellátásra, de arról lemaradnak.” Ezen a ponton a statisztika már nem csupán számokat, hanem egyéni sorsokat is tükröz.
Az uniós átlag alapján a lakosság körülbelül 2,5%-a tapasztalta azt, hogy orvosi ellátásra lett volna szüksége, de annak nem jutott hozzá. Első pillantásra ez a szám alacsonynak tűnhet, de európai szinten mégis több millió embert érint, ami komoly problémát jelenthet. Magyarország ezen a téren kedvező helyzetben van, mivel a rendelkezésre álló adatok alapján a részesedés itt jelentősen alacsonyabb.
Ez a közegészségügyi jelenség arra figyelmeztet, hogy az ellátórendszereknek figyelmet kell fordítaniuk a sérülékeny csoportokra, és biztosítaniuk kell, hogy senki ne maradjon ki az orvosi segítségnyújtásból. Az egészségügyi ellátás mindenki számára közös felelősség, amelyben a korai beavatkozás és a hozzáférhetőség kiemelt szerepet kell, hogy kapjon.
Forrás mandiner.hu
