Igazi sikertörténet a stroke után: Détári Vilmos
Az egykori sportoló élete 2015. április 8-án éjszaka drámaian megváltozott. Az orvosok már lemondtak róla, miután súlyos, vérzéses stroke-ot szenvedett el, és kórházba került. A helyzete ellenére Vilmos hallotta a lemondó szavakat, és bizonyítani akarta, hogy ő egy igazi túlélő. Újra megtanult járni és beszélni, ma pedig másokon segít egy szegedi rehabilitációs központban.
Stroke után: Vilmos igazi túlélő
11 évvel ezelőtt az orvosok a végső búcsúra hívták a szülőket. Détári Vilmos akkor érkezett haza, amikor hirtelen szomjúságot érzett, majd összeesett a földszinten. Fájdalmat nem érzett, csupán a lábát érezte zsibbadtan. Ekkor még nem tulajdonított nagy jelentőséget a helyzetnek, amikor többször is elesett a konyha felé menet.
„Odaértem a hűtőhöz, és akkor érte egy nagy meglepetés: nem tudtam kinyitni, mert a jobb kezem már bénult volt. Bal kézzel nyitottam ki, de az ital háromnegyedét magamra öntöttem, mert az arcom is le volt bénulva.” – emlékszik vissza a tragikus éjszakára Vilmos.
Párja észlelte a zajokat és megkérdezte, mi történt. Vilmos válaszolni akart, de nem tudott többet mondani – a szavak nem jöttek. Azonnal mentőt hívtak.
Vilmosnak újra kellett tanulnia járni és beszélni a stroke után
A kórházban súlyos vérzéses stroke-ot diagnosztizáltak, és mivel a vérzés helye nem tette lehetővé a műtétet, az orvosok szerint maximum két órája maradt hátra. Ekkor értesítették a szüleit, hogy búcsúzzanak el tőle.
„Amikor kinyitottam a szemem, láttam, hogy ott állnak felettem a szüleim, akiknek a szeméből a könnyek patakzanak. Akkor tudtam, hogy nagy baj történt.” – mesélte Vilmos.
Később kiderült, hogy a kórházból hívták a szüleit, mert Vilmos már csak néhány óra múlva halhat meg. De végül nem így lett.
„Belőle csak ágyban fekvő nyálcsorgató lehet”
Bár Vilmos kóma közeli állapotban volt, a tudatában volt annak, ami körülötte zajlott. Hallotta az orvosok beszélgetését, de beszélni nem tudott.
„Börtönben voltam a saját testemben, ép tudattal. Egy alkalommal a professzor levette a kórlapomat, és azt mondta a kollégáknak, hogy nézzék, itt egy fiatal, erős ember, akiből csak ágyban fekvő nyálcsorgató lehet. Azt hitte, nem hallom, de minden szavát hallottam, és nagyon fájt, amit mondott. Ma már köszönöm neki, mert ez megerősített engem. Mindezt a fiatal fiamért is tettem, akiért élni akartam.” – emlékezett vissza Vilmos a nehéz időszakra.
Forrás ripost.hu
