A korábbi írásomban már kifejtettem, hogy a jelenlegi helyzetünk azt a fokozódó dühöt és agressziót tükrözi, amit a másik oldal mutat. Saját magunkra egyfajta társadalmi kórként tekinthetünk, ahol a frusztrált emberek dühe egyre csak növekszik. Olvasom, hogy Noár is ránk támad (a jobboldali újságírókra is), ő, aki a szabadság és a véleménynyilvánítás védelmezője. Nem tűnik fel neki, hogy éppen most ellentmond saját magának, hiszen azért akar minket megbüntetni, mert eltér a véleményünk. Ebből világosan látszik, hogy ő is felfokozott állapotban van.
Az ellenzék most fűti a hangulatot a jobboldali újságírók ellen, különösen Noár. Tudjuk, hogy az ellenzék győzött, és nekünk kell megvizsgálnunk a vereség okait. Sokan (talán a többség) egyetértenek Ferencz Orsolya űrkutatóval, hogy az önző elemeket le kellene magunkról vetkőzni, és nélkülük újra kellene építeni a konzervatív jobboldalt. Már sok próbálkozás történt e téren, de eddig nem valósult meg. Most azonban az önzők maguktól előjönnek, mivel ők mindig a nyertesekhez húznak, nem ideológiai meggyőződésből. Meggyőződésem, hogy miattuk veszítettük el a választást, de én ezt nem vagyok hajlandó elviselni. Az ellenzék próbálta a jobboldali újságírók irányába is az irigység kultúráját kialakítani, de ez nem működött, hiszen látható, hogy a jobboldali újságírók nem élnek nagyzoló módon, nincsenek luxusautóik vagy drága ingatlanjaik.
Tőlem nem érzem, hogy bármi olyat tettem volna, amit büntetni kellene. Tudomásom szerint van szólásszabadság ebben az országban, és mindenki azt ír, amit szeretne. Eddig is csak kifejeztük a véleményünket, híreket írtunk, és megkérdeztük az ellenfeleinket is. Ez mindenki számára elérhető lehetőség, akit érdekel a dolog. Ezért most én is vágyom arra, hogy viselhessem a „SZABAD” feliratú pólót, amit a liberálisok szívesen hordanak, mert szeretnék szabad maradni.
Forrás pestisracok.hu
