Ahogy bejártam az országot, egyre nyilvánvalóbbá vált számomra, hogy mi kevesebben voltunk. Mi próbáltunk mozgósítani, míg mások mozgalmat építettek, ami a lényeges különbség. Az ő sikerük forrása a mozgalomépítés volt. Hasonlóképpen, mint ahogyan a Black Lives Matter (BLM) több millió embert vonzott az utcákra egy elítélt bűnöző halála után, ahol a bűnös szimbólummá vált, vagy a No Kings mozgalom, amely érzelmi alapokon mozgósít tömegeket, figyelmen kívül hagyva a racionalitást.
Több ezer emberrel beszéltem online és személyesen. A riportjaim, amikor eljutottak a közönséghez, a valóságot tükrözték. A fiatalok ellentüntetései, válaszok nélkül, csak azt mutatták, hogy érzelmi alapon, önmagukat kifejezve léptek fel, gyakorlatilag káromkodva. Azt, hogy megnyerték a választásokat, nem változtatja meg, hogy nem lettek sem okosabbak, sem artikuláltabbak. A mozgalom sikeréhez nem a racionalitás, hanem egy közös érzelem volt szükséges. Ezt a Tisza partján egyértelműen láttam, míg a mi oldalunkon ez sajnos hiányzott.
A Fidesz és a nemzeti-konzervatív tábor megmaradt a pragmatizmus mellett, de érzelmi alapon nem lehet nyerni a racionalitás ellen. Ez egy alapigazság. Mindez mellett egy hihetetlenül erős külső nyomás is jelen volt, amellyel Orbán Viktor hogyan tudta megbirkózni, azt távolról nézve sem értettem. Bár az eredmények alapján azt mondhatnánk, hogy végül nem sikerült, ennek a végső kimenetelét még nem ismerjük.
Forrás mandiner.hu
