A kormánypártok nem vették vagy nem akarták észrevenni a közhangulat jelentős negatív fordulatát, ami nemcsak a Brüsszel–Kijev tengely miatt alakult ki, hanem az elmúlt négy év problémái, így például a túlzott költekezés, a korrupciós botrányok és különböző dilemmák – mint a Borkai-botrány – következményeként. Ennek tükrében a Fidesz–KDNP-t ért kritikák teljesen jogosnak tűnnek kívülállók számára, elismerve, hogy a kormány reakciói minden esetben fokozottabb hangzással csaptak vissza, ezzel pedig mártírokat és áldozatokat szolgáltattak az ellenzéknek.
A kormány kommunikációja a „vége van, kicsi” kijelentés után erőszakosnak és elmaradottnak tűnt a közvélemény számára, ami további csoportok kiábrándultságát hozta magával. A Tisza zászlói alatt újabb sérelmeket szenvedők gyülekeztek, ezzel elfoglalva a hagyományos középpontot. Ez rávilágít arra, hogy kizárólag a szűk támogatói bázis igényeit figyelmen kívül hagyva kormányozni nem lehet, és az ilyen hozzáállás a politikai polarizációt fokozza hazánkban.
A jövőbeni stratégiák között nem lenne bölcs az újabb csapdákba belesétálni, például ideológiai alapon támadni olyan embereket, mint Vitézy Dávid, akiket korábban elismerték. Az új kormány belső ellentétei sem biztos, hogy elegendő problémát generálnának, így a politikai párbeszéd érdemben nem haladhatna előre. Hasznos lenne, ha a Fidesz önkritikájával demonstrálná, hogy ő a stabil, konzervatív erő, készen állva a tényleges problémák kezelésére és a konstruktív ellenzéki politizálásra.
Forrás mandiner.hu
