A tőkefrakciók harca végre Magyarországra is eljutott, ahol a helyi politikai elit, amely eddig megkérdőjelezhetetlennek számított, rá kellett, hogy jöjjön: a globális nagytőke elképzelései komoly hatással bírnak a hazai politikai viszonyokra. Az új magyar demokrácia eddigi történetében ez volt az első olyan választás, ahol a politikai diskurzus helyett érzelmek domináltak. Ha a tizenhat éves kormányváltást nem csupán egy valóságshow-ként kívánjuk analizálni, fontos, hogy a felszínen túllépve azokat a mélyebb, rendszerszintű okokat vizsgáljuk, amelyek a Fidesz vereségét okozták, hiszen ezek a jelenségek messziről is jól láthatók.
Összesen huszonhárom, egymásra hatással lévő tényezőt azonosítottam, amelyek mind hozzájárultak ehhez a politikai változáshez. A közmédia, az óriásplakátok, valamint a kormányzati kampányok egyetlen irányba terelték a közvélemény alakulását, durva politikai indoctrination-t folytatva. A Fidesz kampányának eszközei, mint a Mediaworks, a Megafon és különböző influenszerek, mind ugyanazt a narratívát támasztották alá, míg a másik oldal, ha nem is variált túlzottan, több Dimenzióban próbált elérni egy szélesebb közönséget.
A kormánypárti diskurzusban szinte eltűntek azok az elemzések, amelyek a propagandán túl is értékes információkat kínáltak volna a közönség számára. Így a polgárok egyre inkább elkerülték a politikai tartalmakat, és az apolitikus szempontokat hangsúlyozó, de releváns hangok is hiányoztak. A politikai táj tehát egydimenziós lett, miközben a másik oldal igyekezett többféle nézőpontot bemutatni.
Forrás mandiner.hu
