Ez valójában teljesen megszokott. A kormány tagjai, a parlamenti képviselők, a kormányhivatalokban dolgozók és a Miniszterelnökség munkatársai mindig is közpénzből kapták a bérüket. A cikkben említett információt akár úgy is megfogalmazhatták volna, hogy „azok, akik most nem nyerték el a választást, szintén kaptak fizetést.” Azonban a cím inkább arra utal, hogy a bukásuk oka az, hogy milliárdokat kaptak valahonnan, ami már elviselhetetlenné vált. Erről a kormánypárti sajtó rendkívül ügyesen tud írni: valami olyasmit mondanak, ami másként is értelmezhető.
Ez pedig az embereket idegesíti, mert az a benyomásuk, hogy eltulajdonították a közpénzt.
Olyan ez, mint amikor azt olvashatjuk, hogy „majdnem 200 milliárd forintért vásárolták fel a volt miniszterelnök cégét.” A legtöbb embernek Orbán Viktor neve ugrik be, pedig a cikk Bajnai Gordonról szól. Ez a ténnyel kevesekhez jut el, mert sokan nem olvassák el, miről is van szó valójában.
Ismét az emberek dühöngenek: mutyi, milliárdos ügyek, luxus.
Ezek a címek és féligazságok segítettek kialakítani a kampány során azt a közérzetet, amit elértek, és meg vagyok győződve arról, hogy ezt a kommunikációs stílust a jövőben is fenntartják, amikor a kormányt kell védeniük.
Szóval lehet, hogy hallgatással is elérhetik ezt, például nem írják meg, hogy a Fidesz ellen hergelők közül is kaphattak támogatásokat az utóbbi években. Vagy azt, hogy Szijjártó Péter ügyéről az Európai Bizottság azt is megjegyezte, hogy nem kémkedett az oroszoknak – valószínűleg.
De megértem. Itt most színház zajlik. A közpénz botrányos, míg nem a saját oldaladon kezeled. Korrupciónak számít, amíg nem a te embereid ülnek a fontos pozíciókban. Pazarlás, amíg te nem kapsz belőle. Ezt mindannyian értjük. Kíváncsiak vagyunk, kinek mi és hogyan kommunikálnak majd.
A megszokott forgatókönyv ismerős: most majd minden más lesz, most tisztább időszak vár ránk, az „jó emberek” jönnek. Aztán általában visszatérnek a régi reflexek, a régi magyarázkodások és a megszokott gyakorlatok.
Forrás pestisracok.hu
