Aligha vitatható, hogy a rendszerváltozás évtizedeinek egyik legkiemelkedőbb gondolkodója Csurka István volt. A drámaíró és politikus sok esetben évtizedekre előre megjósolta a magyarságot fenyegető veszélyeket, amelyekre rendszeresen felhívta a figyelmet. Sajnos, életében csak kevesen figyeltek rá komolyan, ma viszont egyre többen idézik tőle, elismerve valóra vált igazságait.
Balatonszárszón, 1993. augusztus 23-án, Csurka István, a Magyar Út Körök Mozgalom vezetője a közönség között ült a Balatonszárszói konferencia első napján, ahol a „Magyar megmaradásért” címmel hirdettek egyhetes tábort a jelentős 1943-as szárszói találkozó emlékére.
A bibliai mondás szerint senki sem lehet próféta a saját hazájában. Ezt Jézus is tapasztalta, amikor Názáretbe érkezett, ahol a helyiek csak „ács fiaként” tekintettek rá, nem pedig Isten fiaként. Ha ez megtörténhetett Jézussal, akkor hasonló sors várhat más különleges emberekre is, akiket kortársaik nem értettek meg, sőt, ki is közösítettek, az őket követő generációk azonban felismerték tévedésüket.
Magyarországon is számos hasonló figyelemre méltó személyiség található. Valójában, ha jobban belegondolunk, alig akadnak olyan nagyok, akik életükben dicsfényben részesültek, és akik a nemzetért tett szolgálataikért elismerést kaptak.
A 20. század rengeteg magyar tragédiát tartogatott. Ezek közül kiemelkedik Trianon, amelynek következményeit máig érezzük. De a két világháború, a bolsevizmus megjelenése, és a nehézkes rendszerváltozás is sújtott minket.
Csurka István 1934-ben, a két világháború között született – a számok szerelmeseinek: ő is március 27-én látta meg a napvilágot, mint II. Rákóczi Ferenc –, és a 20. század végén, valamint az új évezred első tizenkét évében a nemzet lelkiismeretévé vált.
Forrás pestisracok.hu
