Egyre egyértelműbbé válik, hogy olyan világban élünk, ahol sokan azt hiszik, hogy a videók megtekintése és a lájkok a valóságban is számítanak, sőt, kiemelik az értéket. Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol a lájk és a megtekintés mellett a tehetséget is emlegetjük, pedig ez rossz irány. A felületes, ostoba tartalom ugyanolyan könnyen népszerűvé válhat, de a lájkok nem teszik értékessé. Ahogy a mondás tartja, nem lesz lekvár a gyümölcsből, ha csak a polcra tesszük.
Most ezen nevetnek a munkát kerülő influenszerek, ahogy a „nem lekvár” és a polc esetét is említhetjük.
Egy fiatal lány, aki tartalomgyártói karriert akar, de nincsenek ötletei, nehezen boldogul. Ő az, aki korábban bevallotta, hogy szorong a munkától, s amikor erről írtam, az anyukáját küldte rám, hogy helyettesítsen. Azóta a lány újra „tartalom”gyártásra kezdett, és most már az ágyból próbálja megkérdőjelezni Magyarország legmagasabb közjogi méltóságát. Nem érveket hoz fel Sulyok Tamás kritikájára, hanem csak gúnyolódik, mintha az lenne a trend, amit Magyar Péter miniszterelnök mondott neki.
Egy huszonéves munkanélküli próbálja megszégyeníteni azt, aki évtizedek óta dolgozik, köztük az Alkotmánybíróság elnökeként is. Politikai nézeteink lehetnek, de itt egy másik probléma merül fel. A való életből menekülő emberek gúnyolják a valóságban sikereseket, és ez a jelenség gyakoribb, mint hinnénk. A virtuális világban a “nem lekvárok” úgy érzik, hatalmat gyakorolhatnak a valóságban is. A gondolkodó emberek feladata, hogy segítsenek a téves úton járó „tartalomgyártóknak”, akik valóságtól elszakadva élnek. Fontos megérteni, hogy a mai világban még a „nem lekvárokból” is lehet valódi lekvárt csinálni, ha képesek önállóan gondolkodni és leválni a virtuális világ ostoba trendjeiről.
Forrás pestisracok.hu
