Rákóczi István haragját invokálta, mivel a földi javak foglalkoztatták jobban, mint a nemzet vagy a családi élete. Ahelyett, hogy a házasságára vagy a közelgő eseményekre figyelt volna, a világi élvezetek vonzották. 1696-ban született fiuk, Lipót, sajnos csak három évet élt, ami mélyen megérintette Rákóczit, aki így fogalmazott Lipót haláláról: „Lassan, észrevétlenül lobbant el, mint az égő gyertyaszál.”
A legfiatalabb gyermek születésekor Rákóczi már a bécsújhelyi börtön foglya volt. Itt találkozott Bercsényi Miklóssal és más nemesekkel, akik részletes tájékoztatást adtak neki a Habsburgok által okozott sérelmekről, amelyek a nemességet és a parasztságot érték. Ezzel a háttérrel indult el a rosszul előkészített összeesküvés a Habsburg udvar ellen, amely végül Rákóczi letartóztatásához vezetett.
Bár Rákóczi viszonylag rövid ideig állt börtönben, a szabadulása után sem volt könnyű dolga. Meg kellett találnia a módját, hogy újra egyesítse az országot és harcoljon a fennálló rendszer ellen, hiszen a nép sorsa mindig is az ő elkötelezettségétől függött. A nehezen viselt személyes veszteségek és a politikai helyzet együtt formálták sorsát, ami végül a szabadságharc felé irányította.
Forrás mandiner.hu
