A világ parlamentáris rendszereiben nem a miniszterelnök hivatali ideje van korlátozva, hanem csak a köztársasági elnöké, aki az uralkodó helyébe lépett. Ezt a gyakorlatot követik a britek, németek és osztrákok is, ezért maradhattak hosszú időn át hivatalban politikai vezetők, mint Thatcher, Blair, Kohl, Adenauer, Merkel, Kreisky és Vranitzky. Sőt, még Finnországban, ahol gyakran bírálják Magyarország jogállamiságát, az elnök hivatali ideje sem volt mindig korlátozva: Urho Kaleva Kekkonen négy cikluson át irányította az országot. Egy jogállamban a miniszterelnök mandátumát a választók akaratának kell meghatároznia, nem pedig administratív korlátoknak.
2010 nyarán két jogállamisági probléma miatt figyelmeztettünk: a személyre szabott és a visszamenőleges hatályú jogalkotás rendkívül aggasztó. Az alkotmányozási viták során a Fidesz képviselői gúnyosan elutasították azt a javaslatot, amely a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmát akarta az Alaptörvénybe foglalni. Ha akkor kevesebb arroganciát mutattak volna, talán ma nem lenne szükség a Tizenhatodik Alaptörvény-módosításra, ami a köznyelvben „lex Orbán” néven ismert.
A legutóbb benyújtott alaptörvény-módosítási javaslat éppúgy személyre szabott és visszamenőleges hatású, mint ami a NER keretein belül született volna. Az ilyen jellegű jogszabályok a jogállamiság alapelveit sértik, és elérhetik, hogy a jogalkotás eszközként szolgáljon egyes politikai érdekek érvényesítésére, ami súlyosan károsíthatja a demokratikus folyamatokat.
Forrás mandiner.hu
