Nóra és Ferenc évek előtt alapították az Egy a világunk Alapítványt azzal a céllal, hogy kapcsolatot teremtsenek az egészséges és a sérült gyermekek, valamint felnőttek között. Azóta több úttörő programot indítottak, például a nyári tábort, ahol a fogyatékkal élő és egészséges fiatalok közösen tölthetik el az időt, betekintve egymás életébe. Ki tudná jobban megérteni ennek jelentőségét, mint Nóra és Ferenc, akik maguk is nevelnek egy sérült – vagy ahogy ők fogalmaznak: kacifántos – lányt.
A várandósság alatt Nóra és Ferenc még nem tudta, hogy gyermekük fogyatékkal fog születni. Zsófi két évtizede óriási tanulságokat ad számukra. A lány 2004 májusában jött világra, a Tremmel család első gyermekeként. A terhesség alatt minden rendben zajlott, a kicsi a 39. héten született, de a szülés közben komplikációk léptek fel, és Zsófi oxigénhiányos állapotba került. Nóra a születés után csak annyit észlelt, hogy a kislánya nem sírt. Azonnal mentővel szállították egy gyermekklinikára, ahol a PIC osztályra került, és megkezdődött a hosszú és bizonytalan időszak.
Az életük már néhány nappal a születés után komoly feladatokkal indult, napi hat tornával. Nóra elmondta, hogy csecsemőkorától kezdve dolgoztak a kislány fejlődéséért, és ez a munka a mai napig kíséri őket.
A szülők akkor még nem tudták, milyen jövő vár Zsófira, de a kislány aktívan figyelte a környezetét, ezért reménykedtek abban, hogy intellektusa érintetlen maradt.
Nóra visszaemlékezett arra, hogy míg egy egészséges gyermeknél látható a jövőbeni életút, Zsófival ez nem volt egyértelmű. Eleinte nem is tudta, hogy pelenkát lehet kérni a közgyógyellátás keretében.
Nóra sokáig haragudott az életre, és válaszokat keresett, de végül az elfogadás fázisába lépett. A fordulópontot az jelentette, amikor a Pető Intézet egyik tapasztalt konduktora világosan elmondta számukra, hogy a helyzet súlyos, és Zsófi nem fogja utolérni a többi gyermeket. Ez kezdetben nagyon megrázta őt, de később örült annak, hogy valaki őszintén tájékoztatta őket a valóságról.
Forrás ripost.hu
