Bosszúsággal tölt el, hogy egy politikailag jelentéktelen szereplővel kell foglalkoznom, és hogy meg kell hallgatnom a Fidesz és környezetük jogállamiságot érintő kritikáit az új kormánnyal szemben. Nehezen értem el, hogy az, aki saját maga is kétséges értékek mentén mozgott, most oktat minket a kulturált viselkedésről, miközben agresszívan lép fel. Igazából a múlt hatalmának siralmas helyzete nem érdemel figyelmet, és el kellene engednünk ezeket az ostoba vitákat.
Viszont felmerül bennem a kérdés: nem lehet, hogy mégiscsak tisztelnünk kellene a múlt valamely szegletét? Nem mehetünk el szó nélkül a helyzetük felett, hiszen mi is demokraták vagyunk, akiknek fontos a másik fél véleménye, még akkor is, ha az – tudva, milyen múltat hordoznak – nem tükröz önreflexiót. Valószínű, hogy a következő lehetőség adásakor pontosan úgy fognak viselkedni, mint korábban, hiszen az elveik nem változtak.
Ezért érdemes lehet megfontolnunk, hogy az ilyen helyzeteket komolyan vegyük, mert a demokratikus diskurzus szerves része az, hogy elfogadjuk a kritikát, függetlenül attól, hogy az honnan érkezik. Talán érdemes fenntartani minőségi párbeszédet, még akkor is, ha sejtjük, hogy a válaszok nem fognak meglepni minket. Jogunk van megkérdőjelezni még a legkisebb politikai akciókat is, hiszen az elmúlt időszak tapasztalatai figyelmeztetnek minket az ellenkezőjére.
Forrás mandiner.hu
