Április 12-én a Fidesz–KDNP politikai bukása azt is jelezte, hogy az egyházi vezetők, akik eddig a politikai előnyökért cserébe hallgattak, végre szembesülniük kell saját felelősségükkel. A katolikus és református közösségek számára sürgető lenne egy radikális önreflexió, különben elkerülhetetlenül önfelszámolás felé indulnak. A csoportoknak meg kellene vizsgálniuk, hogy milyen irányba tartanak, és elindítaniuk a megújulás folyamatát.
Orbán Viktor szavai, miszerint „ha döglött lovon ülsz, szállj le róla”, már 27 évvel ezelőtt elhangzottak a magyar parlamentben. Ezt a bölcsességet azóta számos alkalommal megismételte, főként politikai karrierje kezdetén. Ironikus módon azonban éppen ő az, aki nem tartotta be saját tanácsát, ami sokak szerint azt mutatja, hogy még a bukása idején is hitt a politikai kereszténység hatásában és erejében, holott ez már régen elvesztette relevanciáját.
Ezek az események rávilágítanak arra, hogy a politikai táj változásainak felismerése alapvető fontosságú a közösségek számára. Ha az egyházi vezetők nem képesek adaptálódni a megváltozott viszonyokhoz, az nemcsak a politikai életükre, hanem az általuk képviselt közösségekre is romboló hatással lehet. A megújulás és a fejlődés érdekében sürgős lépésekre van szükség, különben a stagnálás és a hanyatlás elkerülhetetlen lesz.
Forrás mandiner.hu
