A Szovjetunió sztálinista időszakában a kulákok és más osztályellenségek kijelölése lehetőséget biztosított arra, hogy a mezőgazdasági reformok ne csak politikai vitát, hanem harcot generáljanak. Ennek következményeként a gazdasági teljesítmények helyett a lojalitás vált a középpontba, ami pedig termelési problémákhoz és súlyos ellátási hiányokhoz vezetett. A történelem tanulsága, hogy amikor a politika a gyűlöletre, a konfliktusokra és az érzelmi manipulációra épít, az előbb-utóbb gátat szab a valódi irányításnak.
A gazdasági rendszerek ugyanis nem tolerálják a politikai játszmákat; a fejlődéshez kiszámíthatóságra, bizalomra és racionális döntésekre van szükség. Az új kormánynak ezért komoly döntési kihívásokkal kell szembenéznie. A legfontosabb kérdés, hogy Magyarország továbbra is a látványosságra épít, folyamatosan új ellenségeket keresve, vagy képes lesz végre átlépni egy nehezebb, de sokkal lényegesebb irányba.
Ez az irány a valódi, embereket érintő kérdésekkel foglalkozik, mint a bérek, beruházások, energiaárak, lakhatás, termelékenység és versenyképesség. Ezek a tényezők milliók életminőségét befolyásolják, így elengedhetetlen, hogy a politika végre a valós problémákra összpontosítson, elhagyva a felszínes politikai stratégiákat.
Forrás mandiner.hu
