A magyar és európai baloldal válságának több meghatározó oka van. Az egyik legfontosabb tényező az önálló külpolitikai megközelítés és a globális rendszerekben való gondolkodás hiánya. A baloldalinak tartott politikai pártok gyakran a liberális normákhoz való alkalmazkodás, valamint a polgári pártokkal való koalíciós kormányzás következtében a gazdasági és politikai elit külpolitikai irányvonalát követik, anélkül hogy kérdéseket vetnének fel. Érdemes megemlíteni, hogy a „közvélemény” kifejezés valójában nem tükröz spontán véleményformálódást; inkább egy előre gyártott politikai konstrukció.
A történelem tanulságait figyelembe véve látható, hogy a baloldali vezetők, hasonlóan a szovjet befolyás idején, most az amerikai dominanciát is kritikátlanul elfogadták. Az MSZP a liberalizmus keretein belül, az atlantista külpolitika népszerűsítésével vált a liberális demokrácia szervévé Magyarországon. Mivel a magyar jobboldalon léteztek olyan erők, amelyek elutasították a nyugati orientációt, a baloldal, különösen az SZDSZ-szel együtt, a nyugati értékek képviselőjének állította magát.
A baloldal tagjaiban és támogatóiban kialakult a nézet, miszerint a nyugati értékek a haladást jelentik, így szemben a nacionalista jobboldallal, ők lettek a „jó” oldal. Fontos azonban megjegyezni, hogy az Antall- és Orbán-kormányok is lelkes támogatói voltak a nyugati tőkének, ugyanúgy, ahogy a szocialisták. A baloldal tehát nemcsak a saját politikai identitását kérdőjelezte meg, de a közvéleményt is manipulálta a nyugati orientációval kapcsolatos párhuzamok mögött.
Forrás mandiner.hu
