Fáy András a Zemplén vármegyei Kohányban látta meg a napvilágot. Apja, Fáy László ötezer holdas földbirtokos a család eredetét a tatárdúlásig vezette vissza, amikor is egyik őse a muhi csatában felajánlotta lovát a menekülő királynak, IV. Bélának, aki e nemes tettért cserébe nemességet, továbbá Fái községet adományozta a családnak.
Mindenkit elbűvölt, mégis betiltották
Gyermekéveit anyai nagyszülei birtokán, a felvidéki Gálszécsen töltötte. Az anyai ág révén (édesanyja Szemere Krisztina volt) állt rokonságban unokatestvérével, Szemere Pál költővel is, aki később bevezette őt a pesti irodalmi életbe. Gálszécsről került 1793-ban bátyját, Ferencet követve a sárospataki kollégiumba, ahol hamar kitűnt kivételes intellektusával. Onnét 1799-ben ment tovább Pozsonyba, főként a célból, hogy a magyar és a latin nyelv mellett megtanuljon németül. Később jól olvasott franciául, sőt angolul is. Nemcsak a versailles-i klasszikusokat és a felvilágosodott moderneket olvasta eredetiben, hanem Jonathan Swiftet és Laurence Sterne-t is.
1803-ban tért vissza Sárospatakra, ahol bölcsészetet, majd jogot hallgatott. Az iskolateremtő Kövy Sándor vezette be a jogtudományba. Kövy országos hírnévre szert tett módszert vezetett be, a gyakorlatias jogászképzést. Létrehozott egy fiktív közigazgatási egységet, a Pánczél vármegyét, ahol a tanulókat fő- és alispánná, jegyzővé, szolgabíróvá választották meg. Királyi táblát is alkottak, ahová ügyvédeket neveztek ki. A „megyegyűléseken” különböző fiktív ügyek mellett az országgyűlés legfontosabb politikai kérdéseit is megvitatták az egyesület tagjai.
Fáy ebben a képzeletbeli vármegyében alispáni funkciót látott el.
Tanulmányaik befejezése után teljesen készen álltak a feladatok betöltésére. A módszer szinte mindenkit elbűvölt, mégis betiltották 1823-ban, mert olyan társadalmilag érzékeny kérdésekhez is hozzányúltak, mint a nemesi adómentesség eltörlése. Kövy tanítványa volt a reformkor színe-java: Kossuth Lajos, Szemere Bertalan vagy gróf Teleki László.
„Százféle dolgot mozgat”
1804-ben ügyvédi vizsgát tett Pesten, de mégsem lett belőle prókátor, hanem inkább megyei szolgálatba állt. A közérdek fontosabb volt számára, mint az egyéni érvényesülés. Példa erre: amikor fiatalon főszolgabíróvá akarták választani, visszalépett, mert az volt a véleménye, hogy ellenjelöltje alkalmasabb a vármegyei tisztség betöltésére.
1832-ben feleségül vette nevelt lányát, Sziráky Zsuzsát, aki egy életen át hű társa maradt a nála jóval idősebb írónak.
Ahogy Mikszáth Kálmán jellemezte: „Százféle dolgot mozgat; olyan, mint az élesztő a tésztában.” Ő kezdte el az 1800-as évek kezdetén a magyar nyelvű verselést, hogy gyakorlatban valósítsa meg Kazinczy Ferenc nyelvújító mozgalmát. Fáy volt az első magyar statisztikus is,: az Adatok Magyarország bővebb megismerésére című munkájában tíz év (1837–1846) halálozási adatait dolgozta fel reprezentatív adatfelvétel segítségével. Emellett színházszervező és színi igazgató is volt, színi kritikáival színházi forradalmat indított el. Foglalkozott a protestáns egyház és a nevelés kérdéseivel is. Részt vett a Védegylet alapításában, a Nemzeti Kör munkájában, sürgette a nevelőnőképző intézet felállítását, mert nemzeti szempontból károsnak tartotta a nevelőnők külföldről való importját.
Présház a fóti Öreghegyen
Az 1820-as évektől Pesten belevetette magát a politikai élet küzdelmeibe. Nem tartozott az átlagos politikusok közé, inkább társadalmi és gazdasági téren kívánta a megújhodást. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, és első igazgatója lett a Kisfaludy Társaságnak. 1835-ben részt vett a pozsonyi diétán. 1840-ben nyílt meg az általa alapított Pesti Hazai Első Takarékpénztár, amely 1848-ig harminckét fiókkal bővült. Egy darabig bankigazgatóként is tevékenykedett, és közben előkészítette az első magyar biztosítóvállalat létrehozását.
Az 1840-es évek elején Fáy András a fóti Öreghegyen található présháza rendkívül népszerű volt a reformkori értelmiség köreiben. A mindenkit szívesen vendégül látó, jókedvű házigazda Pestre pompás kilátást nyújtó épületében megfordult többek közt unokabátyja, Szemere Pál, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Bajza József, Kisfaludy Károly, Vitkovics Mihály, Czuczor Gergely és Vörösmarty Mihály.
Egy legenda szerint 1842 októberében a fóti pincében borozgatott Jedlik Ányos Vörösmarty Mihállyal, amikor a szódavíz feltalálójának az az ötlete támadt, hogy szikvízzel hígítsák fel a bort, ezért felspriccelte szódával.
Vörösmarty a spritzert túl németesnek találta, ezért azt ajánlotta, hogy legyen inkább fröccs.
A költő a Fóti dalát is itt, egy szüreti mulatság alkalmával szavalta el. (Napjainkban már nem találni szőlőt az Öreghegyen, ám a régi présház ma is áll: évtizedekig étteremként működött, mellette a Vörösmarty-kunyhó őrzi az egykori szüretek emlékét.)
Híres mesegyűjteménye a hozzácsatolt aforizmákkal a liberalizmus propagandája és erkölcsi példatára volt. Mesemondóként írásaival a népet akarta nevelni. Az olvasók szétkapkodták a könyvét, amely több kiadást is megért, miközben egyre gazdagodott, mert Fáy kimeríthetetlen volt, ha példázatos meséket és anekdotákat mondhatott. Aesopus, Phaedrus, La Fontaine csak ürügy volt számára, mert a meséket újraköltötte.
Csak a pénz halhatatlan
Széchenyi István szerint Fáy liberalizmusa döntően hatott a gondolkodására. Egyik beszédében elismerte: sokat tanult tőle, különösen az állatmeséiből. Az íróra viszont Széchenyi volt jelentős hatással, különösen a Hitel megjelenése. Fáy önkéntes vállalással népszerűsítette Széchenyi eszméit. Az 1820-as évek közepétől két évtizedig – Széchenyi mellett – a magyar közélet főszereplője, Kossuth fellépéséig a pesti ellenzék vezére volt.
1848-ban visszavonult, mert egyszerre idegenkedett a forradalomtól és a forradalom ellenségeitől. Így volt ezzel Széchenyi is. Fáy szorongásos tétlenségbe vonult vissza. 1849 után már a múlt idők emlékévé vált. Személyes népszerűsége nem csappant meg, de kései regényeinek és javaslatainak már nem volt hatása. Mégis bizakodó maradt, a nemzeti kétségbeesés közepette is remélte a békés kibontakozást. A kiegyezést előkészítő Deák ugyanúgy tisztelte, mint annak idején Széchenyi, ám politikájához új emberekre volt szükség.
1864. július 26-án hunyt el. Halálának hírére gyászba borult az ország. Arany János hódolatteljes nekrológban búcsúzott tőle. Mikszáth Kálmán szerint ha nem Széchenyit illetné a legnagyobb magyar jelző, akkor ez Fáy Andrásnak járna ki, és ha nem Deák Ferenc volna a haza bölcse, akkor Fáy Andrást illetné ez a cím, így azonban csupán a nemzet mindenese. Ezt a titulust egyébként unokatestvére, egyben jó barátja, vita- és harcostársa, Szemere Pál találta ki róla. Van ebben a mindenesben egy jó adag elismerés, és nem kevés irónia is. Mikszáth is kedves humorral vont mérleget:
Mi lett az ő kedves alkotásaiból? A szőllőt megette a filokszera, a ferenczvárosi bájos paradicsom helyén buta bérkaszárnyák meredeznek, nagy port vert regényei, színművei, többé-kevésbé elavultak. Csak a takarékpénztára fejlődött ki nagyobbnak, mint a milyennek valaha álmodta. Csak a pénz halhatatlan.
(Borítókép: A Fáy Présház. Fotó: Fót Város Facebook-oldala)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Olvasd tovább itt: index.hu
