Súlyos problémák a Balatonnál, szakértők figyelmeztetnek.

A Balaton jövője nem kizárólag a vízparton dől el, a jelenlegi szabályozási környezet lehetővé tesz újabb beépítéseket, miközben a már meglévő beépítettség csökkentése lenne a cél – fogalmaztak a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI) vezető kutatói az intézmény honlapján megjelent szakmai állásfoglalásban az MTI szerint.

A Vasas Gábor főigazgató, kutatóprofesszor és Tóth Viktor tudományos főmunkatárs által jegyzett állásfoglalás felhívja a figyelmet, hogy a tó jövője, ökológiai stabilitása függ olyan természetes vagy természetközeli állapotban fennmaradt területektől is, amelyek sok esetben nem állnak országos vagy helyi védelem alatt, mégis kulcsszerepet töltenek be a Balaton működésében.

Az elmúlt mintegy 150 évben a Balaton közvetlen környezetében lévő vizes élőhelyek területe 60 százalékkal csökkent – mutatnak rá a kutatók, részletesen kifejtve, miért kulcsfontosságú a megmaradt „foltok” megőrzése.

Felidézték, az urbanizációs beépítettség természetes élőhelyekre gyakorolt negatív hatásaira számos példa van a tudományos irodalomban, melyek közül a BLKI kutatói többet már tapasztaltak a Balatonban. Példaként említették a nádasterületek zsugorodását és feldarabolódását, a parti élőhelyek homogenizálódását, az algavirágzások és eutrofizációs anomáliák erősödését, az invazív fajok megjelenését, a természetes szűrő- és pufferterületek elvesztését, a helyi oxigénhiányos állapotok kialakulását zárt kikötőkben, valamint a tó ökológiai ellenálló képességének csökkenését.

Nem akadály, feltétel

A Balaton védelmét szolgáló, tavaly életbe lépett új szabályozás, a BATÉK (Balaton Vízparti Területeinek Területfelhasználási Követelményei) a jelenlegi szabályozási környezet elégtelenségére is felhívja a figyelmet. Mint írják, az új szabályozásban „lehetőséget teremthetnek olyan természetes vagy természetközeli állapotú területek beépítésére is, amelyek hosszú távon a Balaton ökológiai működésének stabilitását biztosíthatják”. Kiemelték, hogy nem csak az újabb beépítések megakadályozása a cél, hanem hogy

az állami szabályozás egyes kritikus területeken kifejezetten a már meglévő beépítettség csökkentését, a természetes állapotok helyreállítását, a rekultivációt célozza meg.

A természetes és természetközeli élőhelyek elvesztése nem csupán tájképi vagy természetvédelmi kérdés, hanem a tó ellenálló képességét, vízminőségét és hosszú távú fenntarthatóságát is érintő jelenség – mutattak rá a kutatók. Hangsúlyozták, hogy a Balaton térségében minden jelentősebb területhasználati vagy beépítési döntés esetében kiemelten szükséges a kumulatív ökológiai hatások vizsgálata, a természetes élőhelykapcsolatok megőrzése, a vizes élőhelyek és berkek ökológiai szerepének figyelembevétele, valamint a hosszú távú klímaadaptációs szempontok érvényesítése.

Mindez a térségében élők és az idelátogatók egészséges környezethez való jogát is érinti – jegyezték meg. Hozzátették, a Balaton jövője közös ügy, a jelenlegi döntések évtizedekre meghatározhatják a tó ökológiai állapotát. Kitértek arra is, hogy a civilek, helyi közösségek, szakmai szervezetek törvényes és szakmailag megalapozott fellépése kulcsszerepet játszhat a balatoni területek megőrzésében.