Magyar Péter már április 12-i győzelmi beszédében megerősítette, hogy azoknak, akiket az elmúlt tizenhat évben az Orbán-kormány a nép nyakára ültetett, akik a rendszer részei, tartóoszlopai, bábjai voltak, távozniuk kell a közéletből.
A választásokon győztes Tisza Párt elnöke abból indult ki, hogy a kétharmados szupertöbbség birtokában az új kormány bármit megtehet, amit technikailag meg tud tenni. Hack Péter alkotmányjogász szerint ebben az értelmezésben, amit ő populista demokráciának nevezett, minden, amit lehet, azt szabad is. Tegyük hozzá:
Magyar Péter azon az elvi alapon nyúl át hatalmi ágak felett, szólítja fel a végrehajtó hatalomtól független, más hatalmi ágak vezetőit távozásra, hogy szavazóik a rendszerváltásra szavaztak, és „fel sem vetették, hogy problémát okozna, hogy esetleg nem jogállami megoldásokkal állítják vissza a jogállamiságot”.
Antall József annak idején azzal hárította el az MDF radikális szárnyához tartozók újabb és újabb követeléseit, hogy „tetszettek volna forradalmat csinálni”. Antallék viszont 1990 és 1994 között tényleg rendszerváltást hajtottak végre, bár ő maga irtózott a rendszerváltás kifejezéstől, mert szerinte az ember gatyát és nem rendszert vált, és inkább beszélt rendszerváltozásról, amely amúgy is visszaadja a cselekménysorozat folyamatjellegét.
Felelősségáthárítás akkor és most
Első ránézésre felelősségáthárítás arra hivatkozni, hogy a tiszás szavazók
- fel sem vetették,
- hogy problémát okozna,
- hogy esetleg nem jogállami megoldásokkal állítják vissza a jogállamiságot.
A híveknek kellett volna felvetniük? Annak a pártelnöknek, aki saját bevallása szerint is szeret jogászkodni?
A felelősség már Magyar Péteré.
Vannak kérdések, amelyekben a polgárok túlnyomó többsége a jogállami normákkal szemben foglalna állást. Ilyen volt 1990-ben a halálbüntetés eltörlése. Ahhoz, hogy Magyarország az európai klub tagja lehessen, nem lehetett megtartani a legsúlyosabb büntetést, mint tette azt sokáig Oroszország, vagy teszi Belorusszia azóta is, még akkor sem, ha a közvélemény-kutatások szerint a lakosság háromnegyede kitartott volna mellette. Az más kérdés, és ezt is sokan akkor a felelősség áthárításának minősítették, hogy nem az Országgyűlés, hanem az Alkotmánybíróság mondta ki a végső szót. Egyedül Schmidt Péter alkotmánybíró élt különvéleménnyel, aki szerint az egymással ellentétes alkotmányi rendelkezések feloldása a törvényalkotó jogkörébe tartozik.
Jogállami és nem jogállami megoldások
A közjogi méltóságok egyoldalú, célzott jogalkotással kivitelezett elmozdításának kérdésére is inkább emocionális, mint racionális, azon belül is inkább politikai, mint alkotmányjogi megalapozású válaszok születtek. Két fő megközelítési mód rajzolódott ki:
- a jogállamot csak jogállami megoldásokkal lehet visszaállítani;
- a jogállamot nem jogállami megoldásokkal is vissza lehet állítani.
A legtöbb megszólaló, még azok is, akik leginkább ragaszkodnak a jogállami megoldásokhoz, valamilyen formában legalább részben elfogadják a nem jogállami utat. Abból indulnak ki, hogy egyrészt jogi értelemben az Alaptörvény hatályos és törvényes, hiszen az Országgyűlés a parlamenti kétharmados többség birtokában, az előírt törvényes keretek között fogadta el, másrészt hiányzik a politikai legitimitása, mert az elfogadását nem előzte meg átfogó társadalmi egyeztetés, és a hatalomgyakorlás bebetonozását szolgálta egy szűk politikai csoport részéről.
Hack Péter szerint a jogállami normák korábbi megsértése indokolhatja, hogy az alkotmányos rendszer ezen okból bekövetkezett torzulását nem jogállami úton küszöböljék ki. Az ő mércéje szerint aki a pozíciójába a jogállam megsértésével került, a pozíció megszűnésekor nem hivatkozhat arra, hogy a jogállami elveket sérti a hivatal megszűnése. Mint mondta: nem lehet különböző mércét alkalmazni a hivatalba belépéskor és a hivatalból elmozdításkor.
Halmai Gábor jogászprofesszor az egyik lehetséges útnak az Alaptörvény módosítását tartja, amely kimondaná, hogy a korábbi alkotmányos szabályok maguk is sértették a jogállamiságot. Úgy vélekedett, hogy a demokratikus átmenethez nem elegendő a jogi lépések sora, erős, megalapozott politikai és erkölcsi érvelés is kell.
Olyan érvelést kellene alkalmazni, hogy az Alaptörvény és annak bizonyos szabályai, beleértve azokat, amelyek bebetonozták a közjogi méltóságokat, azzal a céllal készültek, hogy félretegyék az alkotmányosságot, megsértsék a jogállamiság elvét, és egy ellenőrizetlen, autokratikus hatalmat alakítsanak ki
– mondta a jogtudós, aki úgy látja, hogy az Alaptörvény módosításával le lehet váltani állami vezetőket, de csak a jövőre nézve. Szerinte ebben az a csavar, az az alkotmányossági kérdés, hogy mindez vonatkozhat-e azokra, akik hivatalban vannak. „Ehhez nem elég az az érvelés, amit néhány jogászkollégám már 2022-től bizonygat, hogy az Alaptörvény nem létezik” – hangsúlyozta.
Sajó András akadémikus szerint „a jogállamiság számos jogi lehetőséget kínál önmaga és az alkotmányos demokrácia helyreállítására. A meglévő jogállamisági eszmék innovatív felhasználásával a jog képes megtenni azokat a szokatlan – ámbár valószínűleg botladozó – lépéseket, amik legalább a minimális tisztesség helyreállításához szükségesek. A törvények, mivel értelmezésre szorulnak, fölöttébb tág mozgásteret biztosítanak a jogalkalmazó számára, amint azt a visszaélésekből is megtanulhattuk, de ami a morális tartású bírók munkájában lehetővé teszi az önkénynek legalább a csökkentését, mint az például a »lefóliázatlanul« maradt könyvek esetében megmutatkozott, amikor az elsőfokú bíróságok minden lehetséges, jogilag korrekt módon elkerülték a jogsértés megállapítását” – vélekedett a jogfilozófus.
Morális megfontolások, dilemmák
Fodor Gábor liberális politikus tévútnak tartja az elnök támadását. „Nem Sulyok elnök úr személyes megítéléséről kell ilyenkor véleményt mondani, hanem az elnöki intézménynek illendő helyből tiszteletet adni” – írta publicisztikájában a volt miniszter annak kapcsán, hogy Magyar a beiktatási beszédében gyávának és hazugnak nevezte az elnököt.
Török Gábor Facebook-posztja szerint Sulyok Tamásnak személyesen nincs jó döntése: ha a fenyegetés hatására lemond, az előzmények ismeretében kevesek szimpátiájára számíthat. Ha kitart, és végignézi az eltávolítása érdekében színre vitt alkotmányos barkácsolást, akkor egy olyan háborúban vesz részt, mely számára teljesen idegen terep lehet, és ahol végső bukása a mainál is nagyobbat fog szólni, és megalázóbb lehet.
Zárug Péter Farkas politológus az Indexnek adott interjújában egy nagy dilemmáról beszélt: „Magyar Péter birtokba vette Orbán Viktor rezsimjét, viszont ígéretet tett arra, hogy lebontja azt, amivel párhuzamosan a saját hatalmát is lebontaná. Adódik a kérdés, hogy melyik munkával kezdje. Ha elkezdi használni Orbán Viktor eszköztárát, akkor rálép ugyanarra az útra, ugyanaz az akaratáramlás, amire Orbán Viktor építette a hatalmi gépezetet. Nyilván kell eszköztár ahhoz, hogy az akarata végigmenjen, viszont ha a másikkal kezd, és lebontja a rezsimet, akkor béna kacsát csinál önmagából. Nehéz kérdés. Ennek a dilemmának a feloldásánál látok veszélyeket a Tisza előtt.”
Júniusban a Velencei Bizottság elé kerülhet Sulyok Tamás indítványa
Sulyok Tamás pénteki közleménye szerint az államfő eltávolítását politikai indokokhoz kötő, ezáltal az Alaptörvény alapján értelmezhetetlen felszólítások a hatályos alkotmányos rendben súlyosan ellentmondásos helyzetet idéznek elő, amelynek értékelésére kérte az Európa Tanács konzultatív testületét, a Velencei Bizottságot. A testület évente négyszer, legközelebb júniusban ülésezik. A bizottság egyik rendes tagja Trócsányi László korábbi alkotmánybíró és igazságügyi miniszter is.
(Borítókép: Magyar Péter 2026. május 26-án. Fotó: Szollár Zsófi / Index)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Olvasd tovább itt: index.hu
