A XXI. századi magyar politika a Tisza térnyerésével drasztikus változáson ment keresztül, melynek során a racionális döntéshozatal és a tények értékelése háttérbe szorult. A politikai tér már nem a kormányzóképességet és a konkrét programokat hangsúlyozza, hanem a látványos politikai megnyilvánulások és a közösségi médiában való aktivitás lett a középpontban. A választók inkább a politikai szórakoztatás passzív nézőiként viselkednek, miközben a hatékony üzenetek a figyelem fenntartására fókuszálnak.
A Tisza Párton belül különösen aggasztó, ahogyan a kommunikációs stílus átalakult. A párt bár centristának kívánja feltüntetni magát, bizonyos retorikai eszközei, mint a politikai ellenfelek dehumanizálása és a bűnbakképzés, igencsak hasonlítanak a szélsőbaloldali demagógiára. A nyelvhasználat ilyen radikális átalakulása nemcsak etikailag megkérdőjelezhető, hanem jelentős hatással van a politikai kultúrára is.
Ez a populista megközelítés egyes elemeket ötvöz a múlt századi szélsőséges kommunikációjával, kihasználva a tömegek hangulatát és erőteljesen támadva az intézményrendszert. A politikai patkóelmélet szerint a szélsőségek közelítése miatt a politikai diskurzusban való részvétel fokozatosan brutalizálódik, ami a társadalmi párbeszéd és a demokratikus értékek eróziójához vezet.
Forrás mandiner.hu
