A Tisztelt Házban ismét zsibongás van, miután az új kormány több szabad teret engedett az újságíróknak. A parlamenti büfékben a helyek ismét feltöltődtek, így nem kell magányosan ebédelniük a képviselőknek, most már az újságírók is élvezhetik a kedvező árú menüket a gyönyörű épület alagsorában.
Persze nem ez a legnagyobb változás az épületben, hanem az, hogy a 16 évig kormányon lévő Fidesz frakciója ezúttal már az országgyűlés bal oldalára szorult. Az új szerep pedig nem igazán kedvez nekik.
„Az újakról még nem lehet mondani semmi jót, a régiekről pedig már nem lehet mondani semmi rosszat, mert elég szomorúság az nekik, hogy immár képviselőikből Haluska Jánosokká változnának” – írta Mikszáth Kálmán 1887-es Az új ház című parlamenti karcolatában az új Országgyűlés megalakulása után. Valahogy így érezzük mi is magunkat az új ülésszak második hetében.
Nem így látja a dolgokat azonban Magyar Péter tanár úr, az iskolaigazgató, aki nagy eredményt ért el Brüsszelben, azonban ezt az eredményt is arra használta, hogy 32 perces beszédéből 28 percben kioktassa a rosszalkodó diákokat, akiket átültetett a nép a bal oldali padsorokba, hogy ott nyomkodják a telefonjaikat és a szavazógépet. Se utóbbinak, se előbbinek nincs sok jelentősége kétharmados felhatalmazás mellett.
A tanár úr beszéde nagy hírrel indult, a 6000 milliárd forintnyi uniós forrással, amit, mint mondta, hazahozott Brüsszelből, és ez a hír egy érettségi tételhez is elég lett volna. Csakhogy a tananyag néhány perc alatt elfogyott, a tanár úr pedig a maradék időben áttért arra, amihez a kampányban hozzászokott, a feleltetéshez.
De előbb névsort olvasott.
„Keresem Lázár Jánost, de nem találom” – jegyezte meg, miközben a be nem jelentett vagyonokról beszélt, és kitekintett a bal oldali padsorokra. Lázár hiányzott, Orbán Viktor pedig be sem iratkozott az iskola új tanévére, így a tanár úr kénytelen volt a jelenlévőkkel beérni.
Velük viszont nem volt megelégedve. Nem készültek fel a tananyagból.
„Üresek a tekintetek, nem biztos, hogy értik” – állapította meg a migrációs paktum kapcsán, majd, mint aki az elmaradt házi feladatot rója fel, hozzátette, hogy lett volna esélye elolvasni a fideszes diákoknak is a tananyagot, mert „van magyar változat is”, így nem probléma, hogy nem figyeltek az angolórán.
Az iskolaigazgató az osztályok összevonására tett javaslatát – hogy a Mi Hazánk, a Fidesz és a KDNP üljön egy frakcióba – már a kormányváltás óta folyamatosan meglepődött bociszemekkel néző Gulyás Gergelynek címezte, az osztály egyetlen diákjának, aki valóban jegyzetelt.
„Az álmoskönyvek szerint az nem jó, ha ugyanazt mondják el szó szerint. Már csak azért sem, mert a frakció tagjai nem tudják, mikor kell tapsolni” – jegyezte meg neki az igazgató úr, amire a rossz osztály éltanulója bárgyún mosolygott.
A Tisza által elfoglalt padsorokban viszont a jó tanuló osztály és a tanári karként helyet foglaló miniszterek tudták, mikor kell tapsolni, és tapsoltak is, ahogy a jó tanulók szokták, amikor a tanár viccel.
Aztán jött a fegyelmezés. A tanár úr szóvá tette, hogy a hátsó sorban telefonoznak és felvételeket készítenek – főként a Fidesz-tagozat legszexibb tanulójára, Takács Péterre nézett rosszallóan, aki hetek óta szinte minden órán a tanár urat videózza, majd a felvételeket fel is tölti –, és bejelentette, hogy kezdeményezni fogják a közösségi média kitiltását az ülésteremből, miután a rossz diákok nem figyeltek a tiszás osztályelső, Bujdosó Andrea felszólalására.
„Legalább a hölgyeket tiszteljük meg” – tette hozzá, mert a teremben a rend mégiscsak rend.
Az igazgató úr azt nem tudhatta, hogy a jó fiúk is a telefonjukat nyomkodták 32 perces beszéde alatt a hátsó padokban. Sőt, Magyar Péter beszéde közben több tiszás nebuló fotózta és videózta is az igazgatót.
A felelet, ahogy az lenni szokott, nem maradt el. A rosszalkodók visszabeszéltek. Toroczkai László az egész leckét „jó kis dajkamesének” minősítette, és emlékeztetett, hogy az uniós pénz egyelőre nincs itt, és arról kérdezte az igazgatót, hogy elfogadta-e a migrációs paktumot. Rétvári Bence azzal vágott vissza az igazgatónak, hogy Tildy Zoltán óta, vagyis a negyvenes évek óta nem ment neki senki egyszerre az összes közjogi méltóságnak, majd ő is a migránsok betelepítéséről beszélt.
A tanár úr erre fejeket vágott, legyintett, és amikor a felelő megbotlott a nyelvében, a jó tanulók felnevetettek.
„Ez olyan, mint amikor a kisgyereket hazugságon kapják” – szúrta oda Rétvári Bencének, miután visszavette a szót, és emlékeztette Rétvári nebulót, hogy akkor még ők voltak tanári szerepben, amikor az unióban elfogadták a migrációs paktumot.
A korábbi években a rossz tanulók rosszalkodtak, a jó tanulók pedig mosolyogva tapsoltak a már leköszönt igazgató úr egymondatos beszólásain. Az egykori jó tanulóknak most azonban a rossz tanuló szerep jutott, és még nem találják a hangjukat. Persze az sem segít, hogy az új igazgató nem egymondatosokkal támad, hanem félórás felszólalásokkal. Legalább az új tanulók gyorsan beleszoktak tapsolós szerepükbe, és ha még a telefont is elveszik tőlük, akkor nem lehet rájuk egy rossz szavunk se.
Az óra végéhez közeledve már a kicsöngetésre vártak az osztályok. Mikszáth annak idején megszokta az új házat, lassan mi is megszokjuk, és a képviselők is megszokják a helyüket. Addig viszont egyedül a Mi Hazánk osztálya marad magabiztos. Őket eddig is, most is a sarokba állították, így számukra nem változott semmi.
(Borítókép: Az Országgyűlés 2026. június 1-jén. Fotó: Papajcsik Péter / Index)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Olvasd tovább itt: index.hu
