A kötet nyolc különböző tanulmányt tartalmaz, amelyek Klebelsberg Kuno munkásságát és hatását vizsgálják. Ujváry Gábor foglalkozik a külföldi magyar oktatási intézmények és az elitnevelés kapcsolatával. Szakály Sándor a sportéletre gyakorolt Klebelsberg-hatást mutatja be, míg Pánczél Hegedűs János legátfogóbb írása a miniszter kulturális és oktatáspolitikai alapelveit elemzi. Ligeti Dávid a felsőoktatás terén végzett reformokkal foglalkozik, Orosz László a kultúrfölény eszményét és a nemzetiségi népiskolák szerepét tárgyalja, Gianone András a ciszterci oktatás és a politikus kapcsolatát vizsgálja, míg Nánay Mihály a tankönyvek és a történelemoktatás Klebelsbergről 1945 óta íródott megközelítéseit összegzi. A kötet végén a miniszter oktatásra és kultúrára vonatkozó gondolataiból készült válogatás található, amelyet fényképek egészítenek ki.
A szerkesztő hangsúlyozza, hogy a kultúrfölény és a neonacionalizmus keretein belül a közoktatás átalakítása és a népoktatás célzott fejlesztése alapvető szerepet játszott Klebelsberg életművében. A népiskola-építés nemcsak a miniszter reformjainak sarokköve volt, hanem egy fontos elvárás is, amely összhangban állt a pedagógiai célokkal. A tanyasi iskolák létrehozása volt a kiemelt irányvonal, hiszen 700 új iskola nyílt és 1926 és 1930 között összesen ötezer új oktatási és tanítói létesítmény épült, jelentősen bővítve a hazai iskolai infrastruktúrát.
Klebelsberg Kuno a kultúrpolitikát egy hosszú távú elköteleződésnek tekintette, amely függetlenné tud válni a pillanatnyi politikai mozgásoktól. Az általa vezetett reformprogram célja az volt, hogy a jövő nemzedék számára szilárd alapokat nyújtson, és támogassa a magyar kultúra és oktatás fejlődését.
Forrás mandiner.hu
