A vizsgák és a teljesítményorientált megközelítések kritikája már nem új keletű, azonban az a nézet, hogy ezek a rendszerek a civilizációnk maradványait képviselik, egyre hangsúlyosabbá válik. Sokan úgy vélik, hogy a hagyományos oktatási módszerek, amelyek a teljesítményre helyezik a hangsúlyt, elavultak, és ideje lenne teljesen átalakítani az oktatási rendszert. Ennek részeként javasolják, hogy a tehetségesebb diákok számára az iskolai keretek között rendezett küzdelmek helyett inkább egyenlővé kellene tenni mindenki esélyeit, még akkor is, ha ez a képességeik leépítésével jár.
Egyesek szerint a kiemelkedő tehetségek elnyomása nemcsak a társadalmi egyenlőség megteremtésének érdekében szükséges, hanem a közoktatás jövője szempontjából is elkerülhetetlen. A cél az, hogy a diákok nézeteltérések és rivalizálás nélkül, egységes környezetben fejlődjenek, ahol mindenki azonos szintre kerül. Ezzel a megoldással elérhető lenne, hogy senki ne érezze magát hátrányos helyzetűnek.
Azonban ez a megközelítés számos kérdést vet fel, például ha minden diákot egyformává teszünk, akkor mi történik a tehetséggel? Az olyan javaslatok, mint például az értelem leépítése, azt sugallják, hogy a társadalmi egyenlőséget erőszakos eszközökkel próbálják elérni. Végeredményképpen ez vezethet az oktatási rendszer alapkérdéseinek elhanyagolásához, ahelyett, hogy az egyéni képességek fejlődésére összpontosítanánk.
Forrás mandiner.hu
