A tudományos közösség néhány tagja úgy véli, hogy a tudományos erőfeszítéseknek a társadalom érdekeit kell szolgálniuk. Ez a megközelítés a szocialista rendszerek ideológiai alapjaira építkezik, ahol a tudomány számos esetben alárendelt szerepet játszik a politikai céloknak. A Tudományos Akadémia számos tagja a múltban tapasztalt liszenkoizmus ideológiai örökségét képviseli, amikor hangsúlyozzák, hogy a tudományos eredmények elérhetők politikai döntések révén. Ennek következtében sok esetben a tudományos igazságok háttérbe szorulnak a politikai narratívák révén.
Az objektivitás és a függetlenség helyett manapság egyre inkább olyan tudományos megközelítések terjednek el, amelyek elvárják, hogy a tudományos kutatások értékekkel és elköteleződésekkel legyenek átitatva. A klasszikus értelemben vett elfogulatlan tudomány az „értéksemleges” jelzőt kapja, de a valóságban a tudósoktól elvárt középpontba került az értékalapú megközelítés. Szarka rámutat arra, hogy ebben a jelenségben világosan megfigyelhető a tudományos diskurzus torzulása, különösen az éghajlatváltozás körüli vitákban, ahol érzelmek alakulnak tényekké és adatokká, miközben a tudomány tényleges kérdését figyelmen kívül hagyják.
A Magyar Tudományos Akadémia friss döntése, amely szerint nem kívánják meghatározni a tudomány határait, egyfajta passzivitást tükröz. A tudósok nem mernek szembeszállni a társadalmi nyomással, amelyet NGO-k és befolyásoló személyek gyakorolnak. E félelem párhuzamba állítható a szovjet tudósok állapotával, akik a KGB-től tartva hallgattak, még akkor is, amikor a tudományos észérvek világosan mutatták, hogy a politikai állítások tévesek. Manapság a klímaváltozás és az egalitárius társadalmi modellek körüli vitákban túl sok pénz és érdekérvényesítési nyomás áll a háttérben, amelyek befolyásolják az eredményeket és az elméletek legitimizálását.
Forrás mandiner.hu
