Volt egy időszak az életemben, amikor politikusként tevékenykedtem, és bár a politika egy közösségi tevékenység, a magánéletemben szerettem távol maradni a társasági élettől. Ezt azzal indokoltam, hogy a napjaim nagy részét emberek között töltöm, ami igencsak megterhelő. Amikor végre van egy kis időm magamra, egyedüllétre vágyom.
Az utóbbi több mint egy évben azonban más irányt kaptam az életem. Ekkor kezdtem bele merülni az olvasás, jegyzetelés és írás világába, ami igazán magányos tevékenység. De ez a magányos külső kép valójában nem fedi a valóságot. Az írás során rengeteg karakter szól hozzám, együtt nevetek és érzem a velük való érzelmi kapcsolatot.
Miközben olvasok, úgy érzem, mintha jelen lennék a történésekben. Szinte a saját szemem előtt látom Platón testvérét, Glaukont, amint a Pireusz macskaköves útjain sétál lefelé a kikötő felé. Ezek a pillanatok mélyen megérintenek, és aktívan részt veszek a klasszikus gondolatokban.
Forrás mandiner.hu
