Annak ellenére, hogy az író sosem tervezte, hogy újraolvasná a saját művét, a körülmények arra kényszerítették, hogy mégis így tegyen. Ezen újraolvasás alatt számos hiányosságot vett észre a könyvben, ami tükrözi azt az önkritikus hozzáállást, amely végigkísérte pályafutását. Krasznahorkai kifejtette, hogy mind a Sátántangó, mind pedig Az ellenállás melankóliája kapcsán érzett egyfajta hiányérzetet, amely folyamatos írásra sarkallta őt.
Művei iránti elégedetlensége vezette oda, hogy egyre újabb könyvek írásába kezdett. Az író megjegyezte, hogy miközben ő a saját munkái hibáit kereste, a külvilág ezzel szemben elismerésekkel és díjakkal honorálta az alkotásait. Ez a paradox helyzet rávilágít arra, hogy a saját belső kritikai hangja és a közönség elismerése milyen eltérő utakat bejárhat.
Ironikus módon tehát, míg a szerző a saját teljesítményét folyamatosan mérlegelte, addig a művei a szaksajtó és a közönség részéről komoly elismerést kaptak, ami újabb motivációt nyújtott számára a további alkotások létrehozásához. A különbség a saját önértékelése és a külső elismerés között a művészet komplexitását is jól tükrözi.
Forrás mandiner.hu
