Többször hangsúlyoztam, hogy nem tartom ideálisnak a filmek teljes állami támogatását. Amikor egy alkotó külső forrást tud bevonni, a Nemzeti Filmintézet automatikusan csökkenti az általa nyújtott támogatást. Így sok producer nem érzi motiváltnak, hogy piaci forrásokat keressen, mivel ez nem növeli a költségvetést. A producerek szerepe tehát átalakult, és a gyártásvezetővé váltak, míg az igazi produceri hatalom áttevődött az NFI-re.
A liberális művészvilág gyakran kritizálta a kormány kultúrpolitikáját, viszont a teljes állami támogatás ellen valóban senki nem emelt szót. Az ő kritikáik inkább arra vonatkoztak, hogy ki kap támogatást és miért, nem pedig arra, hogy a támogatások rendszere elhibázott lenne. Eközben a technológia fejlődésével, például a mesterséges intelligencia alkalmazásával, ma már sokkal kisebb költségből is lehet létrehozni figyelemfelkeltő alkotásokat, mint a YouTube-on népszerű Szondi utca. A filmproducereknek ezt is figyelembe kellene venniük, de az ilyen alkotások sosem fogják elérni a hagyományos filmek színvonalát.
A filmes munkáim során próbálom megőrizni az emberi kapcsolatokat, mert véleményem szerint a művészet lényege az élő interakcióban rejlik. Hiszek abban, hogy a nézők által megélt élményt nem pótolhatja a virtuális tér. Sok művész mégis az önmegvalósítást helyezi előtérbe, hangsúlyozva, hogy a nézők érzelmei nem számítanak, ez pedig érdekes kérdéseket vet fel. Én úgy vélem, hogy a sikert nem kell magyarázni, és a filmeknek szórakoztatniuk kell, nemcsak az alkotó önkifejezéséről kell szólnia. A közönség kölcsönhatása elengedhetetlen.
A kritikusok szerepe is megváltozott a közösségi média térnyerésével; sokan már nem is figyelnek rájuk, hiszen a vélemények szabadon terjednek online. Tapasztalataim alapján a kritikusok sosem érdekeltek igazán, és a fiatal alkotók életét akár egy tollvonással tönkretehetik. Az ilyen helyzetekben, mint Radnai Márk esete, amikor a kritikusok kegyetlenül bántak vele, mélységesen együttérzek. A független színházak témája is vitaalap, hiszen ha egy színház valóban független, akkor a politikai támogatás iránti igénye is megkérdőjeleződik. Mindezen helyzetekben a politika és a művészet közötti feszültség folyamatosan jelen van, és fontos, hogy a nézők érzései és módszerei ne legyenek elhanyagolva.
Forrás mandiner.hu
