Ahogy arról beszámoltunk, a Fidesz szombati kongresszusán a párt kihívó nélkül újra Orbán Viktor választotta elnökének, viszont az alelnökök személyében és a párt struktúrájában is változások mellett döntöttek, a választókerületi rendszert kivezetve átállnak a települési, vármegyei működésre. A volt kormányfő beszédéről, amelyben tíz pontban összegezte a választási vereségük okait, külön cikkben is beszámoltunk.
Zsiga Bulcsú úgy látja, a Fidesz kongresszusról nem lehet azt mondani, hogy a revizionizmus jellemezte volna.
Sok tekintetben az ortodoxia kongresszusát láttuk, különösen akkor, ha az eszmei, politikai gondolkodásbéli sémákat vizsgáljuk. Ha egy szóban kellene összefoglalni a Fidesz eszmei, politikai irányvonalát, akkor az a folytatják lenne. Bár megjelentek elégedetlen hangok, néhányan kritikákat fogalmaztak meg, viszont egyelőre az irányvonalban és a témaválasztásban sem látszik az igazi megújulás
– vélekedett a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője.
Orbán Viktor kritikus pontként jelölte meg kongresszusi beszédében, hogy a kormány támogatása szinte felemésztette a Fidesz közösségi erejét, sőt „a Fidesz akaratátviteli eszközzé, szinte félkatonai kormányzópárttá vált.” Az újraválasztott pártelnök ebből a pozícióból kormányozná vissza a Fideszt a mozgalmibb jellegű, a közösségre sokkal nagyobb hangsúlyt fektető irányba.
Zsiga Bulcsú ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy centralizált alaphelyzetből indulna a Fidesz, ha nem is bázisdemokratikus, de lentről felfelé haladva sokkal rugalmasabb politikai struktúra felé. Az elemző szerint ez egyelőre nehezen kivitelezhető, mert a pártban egyrészt tizenhat év kormányzás után kialakult a teljesen centralizált politikai kultúra, ami fentről lefelé irányított, másrészt Orbán Viktor a kongresszuson megfogalmazta a küldetésnyilatkozatukat, tehát ebben az értelemben most is fentről lefelé jelölte ki a párt útját.
„Amíg Orbán Viktor politizál, addig pólusképző erő lesz”
Az elemző a vezetőkérdést rendkívül összetettnek nevezte, hozzátéve: „Amíg Orbán Viktor politizál, addig pólusképző erő lesz, akire van kereslet. Az utódlás kérdésével bővebben is foglalkoztam például Szingapúr esetében, ahol a függetlenség óta mindig egy párt volt hatalmon. Ehhez arra is szükség volt, hogy a szingapúri miniszterelnökök érezzék az idők szavát, és előbb-utóbb rendezett körülmények között átadják a hatalmat. Lee Kuan Yew azt ismerte fel, hogy
a kemény kormányzási stílus már nem korszerű,
később azt realizálták, hogy a kevésbé kemény vezetés mellé médiaképességre is szükség van. Bolíviát is vizsgáltam, Evo Morales elnökként próbálta kitolni a mandátumát, de előbb-utóbb vélhetően szükség lett volna arra, hogy kijelölje és felépítse az utódját. Lehet, hogy Orbán Viktornak is szüksége lett volna a Fideszben utódkijelölésre, de ez nem történt meg, most pedig már kérdéses, hogy felépíthető-e bárki, akár Gulyás Gergely. Orbán Viktor nyilvánvalóan karizmatikus politikus, korábban ki is alakult körülötte az a mítosz, hogy ő a vezető, aki mindig megnyeri a csatákat, viszont egyelőre nem látszik, hogy a csatavesztés után mennyire mérték fel a valós károkat.”
Zsiga Bulcsú hangsúlyozta, a politikai karizmának nem az a jelentése, hogy egy vezető istenadta módon karizmatikus, a karizma sokkal inkább a követők látásmódján, beleegyezésén alapul. Korábban Metz Rudolffal is hosszan beszélgettünk a politikai karizma kérdéséről, a kutató is arra hívta fel a figyelmünket, hogy a karizma nem önmagában a vezetőben jelenik meg, hanem a vezető és a követők közötti viszonyban.
Önmagában az a tézis, hogy Orbán Viktor nélkül nincs Fidesz, nem teljesen igaz, és ezt ő is elmondta. Valószínűleg fel lehetne építeni egy új vezetőt, viszont ehhez arra van szükség, hogy az új vezető Orbán Viktor támogatásával, és ne Orbán Viktor ellenében jelenjen meg. A reális konstrukció idővel az lehet, ha a 40-es korosztályból valaki Orbán Viktor támogatásával és a közösség jóváhagyásával vezető szintre emelkedik
– húzta alá az elemző.
Zsiga Bulcsú a felelősségvállalással kapcsolatban elmondta, „a személyi konzekvencia levonása a legmagasabb szinten nem történt meg, de Orbán Viktor magára vállalta a felelősséget. A kongresszuson megjelent, hogy a sikerekről egyes szám első személyben, viszont a problémákról többes számban beszéltek. A pártelnökön kívüli felszólalók részéről kevés valóban, olyan szinten kritikus hang jelent meg, amely akár csak bújtatottan is Orbán Viktor felelősségét firtatta volna. Stumpf István, Révész Máriusz és Hidvéghi Balázs nehezményezték hangsúlyosabban a kontraszelektált klientúra, az udvartartás kialakítását, ebben pedig kimondatlanul is ott van, hogy az udvartartásnak van egy fejedelme.”
Az elemző a szélesebb értelemben vett magyarországi jobboldalra és konzervatív táborra vonatkozó kérdésünkre elmondta: „Manapság problémás bármilyen ideológiáról beszélni, sok politológiai elemzés arról szól, hogy a politika ma már inkább az identitás és a misszió köré épül, erről írt Török Gábor és Zárug Péter Farkas is. A Fidesz kongresszusán ebben az értelemben azt láttuk, hogy
a párt nem enged az általa kijelölt küldetésből, még akkor sem, ha gellert kapott.
Ez a misszióharc ráadásul nem csak Magyarországról, hanem Európáról is szól. Magyar Péter láthatóan képes volt egy vonzó missziót hirdetni, viszont önmagában az igazságosabb társadalom hirdetésének nincsenek markáns ideológiai kontúrjai, ahogy a Tiszát baloldali pártnak sem lehet beskatulyázni. A jobboldalnak és a Fidesznek most vélhetően arra lenne szüksége, hogy a misszióját a realitáshoz igazítsa, és kialakítson egy olyan realitásérzékelést, ami sokkal jobban találkozik a magyar társadalom elvárásrendszerével.”
(Borítókép: Orbán Viktor a Fidesz kongresszusán 2026. június 13-án. Fotó: Szollár Zsófi / Index)
Olvasd tovább itt: index.hu
