Ruszin-Szendi Romulusz több mint másfél órán át dedikálta A háború öt alapelve és a Te légy a példa! című könyvét a 97. Ünnepi Könyvhéten. A dedikálás után az Indexnek adott mini interjújában egyebek mellett arról beszélt, hogy
- az előző honvédelmi miniszter, Szalay-Bobrovniczky Kristóf 13 plusz 5 milliárd forintot költött volna a saját irodájának fejlesztésére,
- az első két évben nem számít a honvédelmi költségvetés növekedésére,
- a katonák szabadságának rendezését törvényben rögzítenék,
- az állományt bevonnák a döntéshozatalba,
- az alakulatok visszakapnák történelmi neveiket,
- valamint a Pénzügyminisztériummal közösen dolgoznák ki a 2035-ig tartó védelmi költségvetési pályát
A bizalom gyűrűje
Sándor Zsolt személyében új vezérkari főnököt neveztek ki. Mi a legfontosabb elvárás vele szemben?
Sándor Zsolt vezérezredes az én választásom volt. Ennek az az oka, hogy a Mission Command (feladatorientált vezetés) – amiről a könyvemben is szó van, és ami a modern hadvezetés legfontosabb része – alapja a bizalom. Ha a bizalom gyűrűje körbeveszi a hierarchiában együtt dolgozó embereket, akkor működik a történet.
Zsolttal ez a bizalmi viszonyunk hosszú évekre nyúlik vissza. A harcászatról, a hadműveletekről és a hadászatról is pontosan ugyanazt gondoljuk.
Amikor közösen alkotunk stratégiát, a kollektív bölcsesség elve érvényesül, és utána nyugodt szívvel bízhatom rá a végrehajtást, mert tudom, hogy pontosan azt fogja végigvinni, amiben megállapodtunk. A közös céljainkban nincsen változás: a morált, a motivációt, a megbecsülést és az önbecsülést kell elsőként visszaállítani a haderőben. Az összes többi már csak pénzkérdés.
Azt nyilatkozta korábban, hogy a magyar katonák megbecsülést és normális felszerelést kérnek. Mi az az azonnali intézkedés, amit most miniszterként már megtett, vagy tervez a katonák mindennapi körülményeinek javítása érdekében?
A morál helyreállítása szempontjából az első intézkedésem az volt, hogy a Petőfi laktanya visszakapta a nevét. Ahogy korábban is említettem, a hitnek és a morálnak hatalmas ereje van. Ha a katonának megvan az identitása, és tudja, mire lehet büszke, az fél siker. Ez ráadásul egy olyan lépés volt, ami egyetlen fillérbe sem került – még az eredeti táblát is megtaláltuk, mert a fiúk annak idején elrakták, úgyhogy csak vissza kellett hegeszteni a helyére. A következő fontos lépés a szabadságok kérdése, mivel az előző kormányzat drasztikusan visszavágta a katonák pihenőidejét.
Idénre első körben kaptak fix szabadnapokat, a hosszabb távú rendezést pedig törvényben fogjuk rögzíteni.
Elkezdtem összeállítani a szükséges jogszabályi változtatásokat, és erről rövidesen egy kérdőívet küldünk ki a katonáknak. Be akarjuk vonni őket a döntéshozatalba. Ez persze nem jelenti azt, hogy automatikusan az lesz, amit ők mondanak, de a véleményüket nem szabad figyelmen kívül hagyni – az előző vezetés ezt is elfelejtette. Ezt követően az alakulatok is vissza fogják kapni azokat a történelmi neveket, amelyeket elvettek tőlük; ez szintén fontos morális kérdés. Az anyagi és technikai fejlesztésekre pedig akkor térünk rá, amint pontosan látom a költségvetés aktuális helyzetét.
Mit lát most ebből a költségvetésből?
A honvédelem költségvetése stabil, hiszen a GDP-arányos 2 százalékot kötelezően meg kell kapnunk. Én ezzel biztosan tudok számolni, sőt 2035-ig emelnünk kell majd ezt az összeget. A Pénzügyminisztériummal közösen fogjuk kidolgozni azt az ívet, amellyel 2035-ig 2-ről 3,5 százalékra tudjuk növelni a ráfordításokat, és ez a plusz 1,5 százalék a szélesebb értelemben vett honvédelmi kiadásokra megy majd. Ugyanakkor mindenképpen figyelembe kell venni Magyarország gazdasági teherbíró képességét.
Az első két évben nem valószínű, hogy ezen a 2 százalékon felül plusz forrásokhoz jutunk, hiszen sokkal nagyobb problémák vannak például az egészségügyben vagy a szociális rendszerben. Az Európai Unióból érkező plusz pénzeket ott kell elkölteni, nem pedig a haderőre.
Nekem ez a 2 százalék is biztosítja, hogy megtartsam azokat az ígéreteket, amiket a kampányban tettünk. Globálisan kell gondolkodnunk: a honvédelem és a haderő önmagában nem szakadhat el a többi ágazattól. Nagyon kell figyelnünk a rendőrökre, a tűzoltókra és az összes többi hivatásrendre is. Ezek szinergiáját úgy kell ütemeznünk, hogy az ígéreteket betartsuk, és az állomány valóban érezze a törődést. Nem egyszerű munka, de rajta vagyunk.
Hazai gyártásra támaszkodni
És a beszerzési politika hogyan alakul át?
A beszerzéspolitika sokkal egyszerűbb és átláthatóbb lesz; az erről szóló törvénymódosítást már be is nyújtottuk a parlamentnek. Nyilván a haderőfejlesztés részletei nem lehetnek mindig teljesen nyilvánosak, de ahogy mondani szoktam: nekem nem presztízseszközök kellenek, hanem jók.
Olyan haditechnikára van szükségünk, amelynek a rezilienciája – vagyis az ellenállóképessége és a fenntarthatósága – biztosított.
Ez azt jelenti, hogy amiben csak lehet, a hazai gyártásra kell támaszkodnunk. Ha pedig valami már rendszeresítve van és jól működik, akkor nem kell feltalálnunk a spanyolviaszt, azt kell használnunk, mert a logisztikai utánpótlás és a fenntartás kérdései így oldhatók meg a leghatékonyabban. Azt tudom ígérni, hogy valóban arra és annyit fogunk költeni, amennyi a katonáknak és Magyarországnak a leginkább hasznos.
A napokban hatalmas port kavart az előző tárcavezető ciprusi útja és a „levendula wellness” néven elhíresült ügye. Katonaként és új miniszterként mennyire látja mélynek ezt a fajta rendszerszintű problémát?
Ez a múlté, a korábbi rendszer ezt csinálta, mi nem. És pontosan ebben rejlik a lényeg. Azok, akik nem szolgáltak velem, most láthatják, hogy én sokkal minimalistább módon állok ezekhez a dolgokhoz. Ha elmegyek alakulatokat látogatni, és ott kell aludnom, akkor eszem ágában sincs szállodába menni:
laktanyában alszom, vagy ha a helyzet úgy kívánja, a bakákkal együtt kint az erdőben.
Ez az igazi különbség köztünk: mi nem urizálunk, hanem ha van forrásunk, azt igyekszünk közvetlenül a katonáknak odaadni. Az előző miniszter például 13 plusz 5 milliárd forintot akart elkölteni a saját irodájának a fejlesztésére. Ezt a pénzt azonnal elvontam tőlük, és átcsoportosítottam a laktanyák korszerűsítésére. Ez mutatja meg igazán a szemléletváltást.
A kampány egy csata
A háború öt alapelve című könyvében azt írja, hogy ezek a katonai elvek az élet más területein is alkalmazhatók. Honvédelmi miniszterként és a Tisza Párt politikusaként a kormányzati csatákban vagy a parlamenti vitákban melyik alapelvet kell a legsűrűbben alkalmaznia?
Ezeknek az alapelveknek az a csodája, hogy együttesen kell alkalmazni őket, csak akkor hatnak. Ha van harminc alapelved, és abból kell válogatni, hogy éppen melyik a jó, az nem működik. Az elvek akkor működnek, ha egységes rendszerben használod őket. Volt vezérkari főnökeként – akit ugye kirúgtak – megkaptam a kérdést, hogy miért írtam meg a könyvet, miért mutatom meg, hogyan nyerd meg életed csatáit.
És miért írta meg?
Mert követtem az öt alapelvet, és az eredmények magukért beszélnek. Ezt a könyvet úgy kell olvasni, hogy az ember folyamatosan végig pörgeti magában a szabályokat, és egy bizonyos időintervallumban megvizsgálja, tud-e pozitív választ adni rájuk. Ha igen, akkor működik a dolog. Ami pedig a parlamenti vitákat illeti: az egy szócsata. Értem a párhuzamot, de az nem feltétlenül csata, és az egészen biztos, hogy nem háború.
Akkor a politikában mi számít csatának?
Én azt gondolom, hogy a csaták sorozatán keresztül jutsz el a választásokig.
Egy kampány például csatának tekinthető?
Mindenképpen. A kampány egy csata, annak is a leginkább kiélesített formája. Ez a négyéves ciklusnak az utolsó ötven napja. De az sem mindegy, hogyan lépsz bele ebbe az utolsó ötven napba. A könyvben is szerepel az időparadoxon. Ezt végig kell gondolni, és folyamatos elemzés szükséges ahhoz, hogy a nap végén nyerni tudjunk. Ezek a katonai alapelvek vezetéselméleti alapelvekként mentek át a civil életbe, és én éppen ezért írtam meg a könyvet. Láttam ugyanis, hogy a műveleti területen valamikor félremegy a történet. A katonák hiába tudják, mit kell tenniük, ha a többi szint nem feltétlenül érti a feladatot. Túl sok volt az alapelv. Ha viszont letisztázzuk őket, és nem követünk el hibát, akkor a végén nyerni fogunk.
Akkor ez a módszer önnek is segített?
Abszolút. Már maga a folyamat is, hogy az ember végiggondolja, hiszen egy 20-30 éves tapasztalat sűrűsödik benne. Ezt eredetileg Wolfgang John kezdte el írni, úgyhogy ez egy több mint tízéves munka eredménye, ami végül saját magamban is szintetizálódott: melyek azok az elvek, amiket érdemes követni, és melyek azok, amik valóban működnek. Így alakult ki ez az öt alapelv.
És ez a fajta katonai stratégia segít a politikában?
Meggyőződésem, hogy igen. Az alapelvek szempontjából ugyanis teljesen lényegtelen, hogy egy konfliktust fegyverrel vagy szavakkal, meggyőzéssel oldanak-e meg. Az első alapelv szerint a harchoz egyenlő feltételek kellenek. Pontosan végig kell gondolni, melyek azok a területek, amiken jobb vagy a másiknál – ennek van egy kinetikus (fizikai) és egy nem kinetikus része. Nyilvánvaló, hogy a politikai győzelem mindig nem kinetikus, de ugyanúgy rengeteg tényezőt kell figyelembe venni ahhoz, hogy meglegyen az az egyetlen dolog, amiben felülmúlod a másikat.
Ha külső szemlélőként rátekintettünk a Tisza és a Fidesz csatájára ebben az időszakban, senki sem fogadott volna a Tiszára, hiszen a kormánypártnál volt a törvénykezés, az erőszakszervezetek, a média és a pénz is.
Adódik a kérdés: akkor mi miben voltunk jók? Miért mondtam azt, hogy szabad akarat kell? Mert az erkölcs, a morál és a szabad akarat nálunk van. A szabad akarat pedig a csatamezőn is gyakran sokkal többet ér, mint a technikai feltételek vagy a pénz. Ha biztos vagy benne, hogy ebből fakad az előnyöd, akkor mindig ezt az előnyt kell kiaknáznod. Mi pontosan ezért nyertünk.
Lépjen be a házasság legnagyobb dilemmájába!
A döntés az Ön kezében van!
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Olvasd tovább itt: index.hu
