Az elme belső hangja a sötétben így osztja meg aggodalmait: „Ez a választás nem az én győzelmem. Az emberek nem rám szavaztak. Nincs hatalmam azok felett, akik támogattak, viszont ők hatalmas befolyással bírnak ahhoz, hogy könnyedén elérjék, hogy a mélybe zuhanjak. Az egyetlen lehetőségem, hogy fennmaradjak a csúcson, és ott ragyogjak a nárcisztikus reflektorfényben, amely nélkül mindenem összeomlik. Folyamatosan bizonyítanom kell a népemnek, hogy nélkülük ez az egész rendszer összeomlik, és hogy Orbán Viktor, a sárkány, visszatérhet, hogy elragadja a megszerzett királyságot.”
Ezek a gondolatok nem az elhivatottságból, a küldetéstudatból vagy az igazságba vetett hitből fakadnak. Valójában a félelem az, ami mozgatja őt, egy zsarnoki félelem, amely napról napra, óráról órára irányítja a tetteit. Egy folyamatos feszültségben él, mindig készen állva a legrosszabbra, nem engedheti meg magának, hogy bármi is kicsússzon a kezei közül.
Tudja, hogy amint kiderül, nem szükséges már, könnyen félreállítják, mintha csak egy elhasználódott eszköz lenne. Ezt a keserű igazságot ő is tisztán látja, és ez a tudás határozza meg a minden lépését.
Forrás mandiner.hu
