Az Orbán-rezsím összeomlott. Április 12-én sok euforikus kifejezésre találkozhattunk Budapest utcáin, ahol az emberek érzése nem csupán a felszabadulásról szólt, hanem a morális határvonalról is: igényelték az előző rendszer haszonélvezőinek és kiszolgálóinak elszámoltatását. Stumpf András azt hangsúlyozta, hogy a felelősség nem csupán az állampárti vezetőké, hanem az ő propagandistáiké is; ha a közösségi igazságot feláldozzuk, akkor a vasárnapi eseményeknek semmi értelme nem marad. Ezt erősítette meg Gábor György is, aki arra figyelmeztetett, hogy a Fidesz-kiszolgálók önfelmentési mítoszainak elterjedését meg kell akadályoznunk az rendszer történetének nyilvános feltárásával! Az elmúlt évtizedek közéletből hiányzó elszámoltatás nagyon fontos, mert enélkül az intézményes demokrácia hiteltelen lehet. Újra aktuálissá vált Lánczi András figyelmeztetése a nomenklatúrának a hatalom megtartására.
A rendszerváltás idején a pártállam haszonélvezői azt hangoztatták, hogy a szocialista és kapitalista rendszerekben is szükség van az uralkodó elit tudására. Ugyanakkor a NER-es cégek korrupt és versenyképtelen működése azt mutatja, hogy a korábbi szocialista elit szakértői érvelése nem érvényes. Ezért a Fidesz ellenében a magyar kormány most a technokrata retorikát alkalmazza.
Az önigazolás narratívái hatékonyak lehetnek a szakmai felkészültség valódi megjelenése nélkül is. Például Horn Gyula a „Cölöpök” című memoárjában a Nagy Imre reformkommunista elveinek aktualitását hangsúlyozza, kijelentve, hogy mindketten ugyanazt akarták. Gábor György cikkében figyelmeztet arra, hogy az ilyen mítoszoktól meg kell óvnunk magunkat.
A ’89-es rendszerváltás tanulságait nem lenne szerencsés figyelmen kívül hagyni; nem kívánatos, hogy a társadalom hagyja, hogy a Fidesz reformistái átmenjenek. Ugyanakkor sok értékes szakértő dolgozik a „NER-es intézményekben” – a megtisztuláshoz elegendőnek tűnik eltávolítani az ideológiai követelményeknek megfelelő vezetőket.
Papp Dániel, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap vezérigazgatója beszédet mond a közmédia díjátadóján. A legfontosabb kérdés az, hogy a Tisza-kabinet valódi rendszerváltást hoz-e, vagy csupán kormányváltást. Utóbbi lehetőségét erősíti, hogy Magyar Péterék a korábbi közjogi szabályok alapján jutottak hatalomra. A határozott morális és politikai cezúra megteremtéséhez nem szükséges erőszakos lázadás, Hannah Arendt nyomán az új kezdetet akár egy (fülke)forradalomnak is nevezhetjük, ha pozitív célokat tűzünk ki, mint például egy demokratikus és korrupciómentes Magyarország.
Tehát a valódi rendszerváltás attól függ, hogy az alapítás aktusa milyen következményekkel jár. A következmények nélküli állapot megszüntetése és az új alkotmány bevezetése fontos szimbolikus lépés lenne.
Forrás 24.hu
