Kedden, a parlamentben történelmi zászlók mellett és egyperces néma felállással emlékeztek meg Nagy Imréről és mártírtársairól. Az ülést Forsthoffer Ágnes vezette. Nagy Imrét és az 1956-os forradalom vezetőit 1958. június 16-án végezték ki, míg az újratemetésük 1989. június 16-án a rendszerváltás egyik jelentős eseménye lett.
A napirend előtti felszólalás során Magyar Péter ismét szóhoz jutott, méltatva Nagy Imre kivégzésének évfordulóját és az 1956-os forradalom hőseit. Kérdést intézett azokhoz, akik 1956. október 23-án és az 1989. június 16-ai újratemetésen részt vettek, tudták-e, hogy történelmi pillanatok szemtanúi.
„Bátor ígéreteket tesznek a következő generációnak, hogy mostantól minden változni fog. Nem tehetnek róla, ha ez az ígéret nem, vagy csak részben valósult meg” – mondta Magyar.
Kiemelte, hogy nem szeretnék kisajátítani az 1956-os forradalom vagy a rendszerváltás örökségét. Nem akarják politikai alapon felosztani a történelmi események szereplőit, és elválasztani a forradalmárokat jobboldali vagy baloldali címkékkel.
Beszédében így fogalmazott: „Megölni őket kevés volt, ki akarták őket törölni a történelemből.” Szerinte azonban a családtagoknak köszönhetően ez nem sikerült, mivel ők soha nem adták fel a reményt, hogy szeretteik emlékét méltó helyen tartsák számon.
Magyar Péter úgy véli, hogy 1989. június 16-a egy egész nemzet számára jelentett katarzist, nem csak Orbán Viktor beszéde miatt, hanem a hősök emlékére is, mint Szeles Erika, Mansfeld Péter vagy Angyal István.
Hangsúlyozta, mennyire fontos a 20. század történelmi eseményeit a fiatalabb generációknak továbbadni, hogy azok is ismerjék azokat az embereket, akik „a szabadságunkat és a hazánkat képviselték”.
Továbbá hangsúlyozta, hogy el kell kerülni, hogy a történelmi eseményeket politikai célokra használják fel. „Bárcsak mindannyian ellen tudnánk állni a kísértésnek, hogy napi politikai hasznot kovácsoljunk a múltból” – tette hozzá.
A miniszterelnök úgy vélte, hogy az 1956-os forradalom 70. évfordulójának közeledtével, ha új fejezetet tudnak nyitni és megértik az elődeik örökségét, méltóképpen emlékezhetnek meg erről a napról. Kiemelte, hogy a magyar nemzet elérte azt, ahová az 1956-os forradalmárok akarták vezetni az országot: „hazánk lemoshatta a diktatúra és megszállás gyalázatát”.
Novák Előd, napirend előtti felszólalásában a rendszerváltás megoldatlan kérdései között említette az állambiztonság teljes feltárását, hangsúlyozva, hogy az elmúlt politikai elit nem tudta megfelelően elszámolni a kommunista rendszer örökségével.
„A rákosista alkotmányt egy hasonlóan egypárti Alaptörvény váltotta fel, Szájer József nevével. Az MSZP és a Fidesz közös szégyene, hogy nem történt meg az állambiztonság múltjának feltárása” – mondta.
A Mi Hazánk alelnöke a kommunista nyugdíjak megszüntetését, valamint a budapesti szovjet emlékmű eltávolítását is sürgette, és méltó tiszteletadásra hívta fel a figyelmet a Pongrácz fivérek iránt.
Kiemelte, hogy a rendszerváltás után sok olyan személy került vezető pozícióba, akinek korábbi szerepe megkérdőjelezhető. Például Horváth József, Medgyessy Péter és Martonyi János nevét hozta fel, utalva, hogy 2006 után Tóth Gábor rendészeti államtitkári pozíciót kapott a kormányban.
Rétvári Bence felszólalásában az 1956-os forradalom örökségét méltatta, egyetértve az első szabadon választott Országgyűlés képviselőivel a magyar szabadság kiemelt jelentősége kapcsán.
A KDNP vezetője nem kívánt reagálni Novák Előd politikai felvetéseire, inkább az 1956-os hősökre helyezte a hangsúlyt. „Nem folytatnám, amit Novák Előd tett” – mondta.
Rétvári kiemelte, hogy 1956 legjellemzőbb alakja a pesti srác, akinek bátorsága és szabadságvágya a mindennapi embereket képviseli. „Ez a szabadság az átlagemberek cselekedete volt. Nem vezetők mögött sorakoztak, hanem ők tették vezetőkké azokat, akiket most emlékezünk” – fogalmazott.
Gulyás Gergely arról beszélt, hogy bár az 1956-os forradalmat fegyverrel leverték, annak üzenetét nem tudták letartóztatni. Állítása szerint a forradalom után egyértelművé vált, hogy a magyarok szabadságban és demokráciában kívánnak élni.
Kiemelte, hogy az 1989-es rendszerváltással végül a forradalom céljai is győzedelmeskedtek, bár elismerte, hogy a kommunista rendszer bűnöseit nem vonták felelősségre, ez azonban nem csökkenti a forradalom történelmi jelentőségét.
Gulyás hangsúlyozta, hogy a forradalmárok rendkívüli bátorságról tettek tanúbizonyságot, amikor szembeszálltak a világ legerősebb hadseregével. Megemlékezett Nagy Imréről, akit olyan figuraként jellemzett, aki képes volt a múltjától eltávolodni és a történelem jó oldalára állni.
A frakcióvezető véleménye szerint Nagy Imre és az 1956-os hősök emléke lehetőséget ad arra, hogy a politikai nézetkülönbségeken felülemelkedve közösen tisztelegjenek előttük.
Magyar Péter reagálásában először Rétvári Bence felszólalására reagált, ironikusan megjegyezve, hogy örül, hogy a KDNP politikusa említette a „szűk bűnözői kört”, amelynek volt némi áthallása.
Ezt követően Gulyás Gergely beszédére tért ki, kiemelve, hogy a Fidesz frakcióvezetője említette Bibó István nevét, és megjegyezte, hogy a Fidesz alapítói örülhetnének, hogy a szakkollégium nem Károlyi Mihály nevét kapta, hanem Bibó Istvánét.
A miniszterelnök megemlítette, hogy Kövér László eredetileg Károlyi Mihály nevével akarta elnevezni a szakkollégiumot, azonban a többség Bibó István mellett döntött.
Felszólalásának végén visszautalt Gulyás Gergely megjegyzésére, miszerint Nagy Imrére úgy hivatkozott, mint „Saulusból lett Paulus”. Magyar Péter válasza: „Frakcióvezető úr, még mindig jobb Saulusból Paulussá válni, mint Paulusból Saulussá.”
Forrás www.blikk.hu
