A Magyar Mezőgazdasági Múzeumban nyílt meg 2026. június 17-én, szerdán, Az erdő a jövőnk záloga című új állandó kiállítás, amely az erdőgazdálkodás történetét, a modern erdészeti munkát és az erdők természetvédelmi, rekreációs szerepét mutatja be. A tárlat a hagyományos erdészeti eszközök és munkafolyamatok mellett már a XXI. század kihívásaira is reflektál: helyet kap benne a természetközeli gazdálkodás, a klímaváltozás hatása, valamint az erdők egyre fontosabb közjóléti funkciója is.
A megnyitót követően Ferencz Zoltánnal, az Élő Környezetért Felelős Minisztérium erdészetért felelős helyettes államtitkárával villáminterjúban beszélgettünk arról,
- hogyan alakíthatja át a klímaváltozás a magyar erdőgazdálkodást,
- miért szorítanák vissza a tarvágásokat,
- és milyen jövő várhat a hazai erdőkre az előttünk álló évtizedekben.
El kell tüntetni a tarvágást
Gajdos László élő környezetért felelős miniszter egyértelművé tette nemrégiben, hogy fel akarja számolni az ipari szemléletet az erdészetben, moratóriumot hirdetne a védett erdők fakitermelésére, és leállítaná a tarvágásokat. Helyettes államtitkárként ön hogyan fogja ezt átvinni a gyakorlatban az erdészeknél, mennyire állnak készen egy ilyen radikális leállásra?
Ez nem radikális leállás. Azt kell látni, hogy az erdőknek jelen pillanatban már csak a nyolcvan százaléka van gazdasági rendeltetés alatt. Nekünk nem ezt az arányt kell megváltoztatnunk, hanem a vágási szemléletet.
El kell tüntetnünk a tarvágást, mert ha tarra vágod az erdőt, és megjön a nyár, mindegy, milyen kis növény van alatta, az el fog száradni.
Mi ötven–hatvan éves szálalóvágásokat, örökerdő-technológiát fogunk bevezetni. Ki kell vennünk a fát, mert olyan nincs, hogy teljesen otthagyjuk az erdőt.
Ez bevált módszer?
Ezek már kitalált módszerek, már látható számok vannak Magyarországon, és tanítjuk egymást az erdészekkel. Van, aki előrébb jár, mint a Pilisi Parkerdő, és van, aki kicsit hátrébb. Ezek az új módszerek bevezetés alatt állnak. Egy biztos, Gajdos László miniszter úr jól mondta, és meg is fogjuk csinálni:
az erdészeti ágazat jelen pillanatban nyereségérdekelt, ezen biztosan változtatni fogunk, és eltoljuk a működést nonprofit irányba.
De az, hogy az erdőkkel dolgozzunk, nem változik meg. Nyilván lesznek nagyon védett szentélyerdők, ahol tényleg nem nyúlunk semmihez, de az erdők zömében kellenek a módszerek, amelyekkel biztosítjuk a jövőt.
Gajdos László miniszter szerint az állami erdészetekben a fakitermelés helyett az ökológiai szemléletnek kell győznie. Miből fognak így élni és működni ezek a társaságok, ha kivesszük a kezükből a tömeges fahasznosítást?
Ahogy az előbb is utaltam rá, itt csak a piac egy részéről beszélünk. Magyarországon nagyjából 3,5–3,9 millió köbméter fakitermelés várható. Ennek nagyjából a fele van az állami erdőgazdaságoknál, a másik fele pedig a magánerdőknél, a vízügynél és a nemzeti parkoknál realizálódik.
Ehhez mennyire kell átalakítani a teljes finanszírozást?
Mindent át kell alakítani. Az óriási gépek nem mehetnek be az erdőbe. Másféle európai uniós finanszírozásokat kell adnunk, másféle erdőtelepítési módszereket és kísérleteket kell elindítanunk, valamint új csemetekerteket kell létrehoznunk.
Vannak erre már tervek?
Persze, megvannak a térségi terveink.
Mit lehet tudni a részletekről?
Azt, hogy szeptember 30-áig bejött a vágási moratórium a védett és fokozottan védett Natura 2000-es területekre. Közben készítjük azokat az ajánlásokat a nemzeti parkoknak és a magánerdészeteknek, hogy hogyan nyúljanak még az idei tervekhez, és hogyan építsük fel az új ökológiai szemléletben a 2027-es terveket.
Ez nagyon szofisztikált módszer, mert együtt kell dolgozni az erdőtervezőkkel, a természetvédőkkel és az erdészekkel. Három szaktudásnak kell konszenzusban lennie, hogy ez pozitívan alakuljon. Erre most tesszük le a javaslatokat. Az erdőgazdaságok átalakítását eldöntöttük, a kötelező turizmusban próbáljuk megvalósítani a feladatokat. Rajta vagyunk, hiszen ez a társadalmi elvárás.
18
Galéria: A Magyar Mezőgazdasági Múzeumban nyílt meg szerdán az Az erdő a jövőnk záloga című új állandó kiállításFotó: Szollár Zsófi / Index
Most változni fog a világ
Azt szokták mondani, hiába ültetünk rengeteg fát, ha közben nincs elég csapadék és fogy a talajvíz.
Képzeljük el az erdőt úgy, mint egy álló ernyőt: vannak benne fűzfák, kis fák és nagy fák, amiken fennakad a pára. Ha nem azt csinálod, hogy leveszed a tetejét, és a nap besüt, hanem egyesével veszed le a fákat úgy, hogy a terület mindig árnyékban marad – mint a templomtorony árnyékában –, akkor az erdő megtartja a páratartalmát és a nedvességet.
Ez az a technológia, amivel meg tudjuk hosszabbítani az erdő életét, és akkor fel tudnak jönni a kicsik is. Mert ha a régi módszereket folytatjuk, az erdő képtelen lesz a megújulásra.
Itt jön be a munka másik része, a vízmegtartó projektjeink, ahol a fák is segítenek megtartani a vizet. Elzárjuk a völgyeket, hogy ha nagy eső van, ott maradjon a víz, és segítse az erdőt. Minden olyan trükköt és okosságot bevetünk, amit az emberiség már tud, és máshol sokat alkalmaztak, csak nálunk eddig nem kellett. Nekünk ezt most kell megtanulnunk, mert a mai csapadékviszonyok már teljesen mások, mint harminc évvel ezelőtt.
A kiállítás szerint az erdő a jövő záloga, de ha a klímaválságot vagy a száradó fákat nézzük, akkor most zálogunk van, vagy inkább óriási adósságunk a jövő felé?
Óriási feladatunk van. Azt kell ebből megérteni, hogy az erdő néma: mindennel kölcsönhatásban van és állandóan változik. Ezért mondtam, hogy ez a munka már inkább tudomány, mint klasszikus erdészet. Bevonjuk a tudósokat, jönnek az erdészeink, akik látják tő mellett, hogy mit kell csinálni, és szabályozási oldalról is beszállunk, mert egy kísérletező fázis következik.
Magyarország déli részén már látszik, hogy változik a klíma, az ott lévő, eddig nagyon nagy biztonságot és nyugalmat adó erdőink elkezdtek száradni. Most csináljuk azokat a módszereket, amiről meséltem: a biodiverzitást, a sokféleséget, a sokféle szintet tesszük be az erdőkbe. El is kezdtük már a munkát annak érdekében, hogy harminc év múlva sokkal jobb erdőink legyenek. A klímaváltozást most követjük le, mert ha őszinte akarok lenni, elrohant mellettünk, és újra kell tanulnunk a szakmát. Újra is tanuljuk. Például 2014-ben még kivették az erdőtörvényből a kísérleti erdőt mint metódust és lehetőséget, pedig van, amire most tényleg nincsen kész válaszunk.
Mire nincs most azonnali válasz?
Hogy milyen fát kell odatenni, lesz-e elég víz, vagy hogy a termőhely hogyan fog alakulni. Lehetőséget kell adnunk az ott lévő embereknek, hogy kitalálják a megoldást. A tudósok ma már ismerik a fák DNS-rendszerét is, ugyanúgy, mint a humángenom-projektnél. Már tudják a szárazságtűrő DNS-eket, és azt is, hogy mit kell csinálni belőle.
Itt most változni fog a világ. Dolgozni fogunk az őshonos fajokkal, de kísérletképpen délebbi fajokkal is, és fel kell építenünk az új állományokat. Öt gyerekem van, úgyhogy van bennem küldetéstudat, hogy ők még olyan örökséget kapjanak tőlünk, amilyet mi kaptunk. De ez most tényleg nehezebb, mert a csapadékhelyzet megváltozott, ezt mindenki hallja és látja.
(Borítókép: Ferencz Zoltán. Fotó: Szollár Zsófi / Index)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Olvasd tovább itt: index.hu
