A múlt héten a Tisza Párt három parlamenti képviselője (Hantosi István, Melléthei-Barna Márton és Kulcsár Krisztián) olyan indítványt nyújtott be, amely alapjaiban szabná át a hazai közmédiát és a Médiatanács működését. Bár a javaslaton egyértelműen látszik a függetlenség javítására irányuló törekvés, a parlament jövő hét elejére (június 22–23.) már ki is tűzte a zárószavazást. Dr. Bayer Judit médiajogász a Media1-en megjelent elemzésében arra figyelmeztet: a sietség miatt a törvény több strukturális aknát és inkonzisztenciát hordoz, amelyeket még az elfogadás előtt javítani kellene.
Marad a politikai túlsúly az irányításban
A javaslat legfontosabb lépése, hogy eltörli az MTVA-t és a Közszolgálati Közalapítványt, helyükre pedig a Független Közszolgálati Testület lépne (a közmédia átmeneti irányításával már meg is bízták Grósz Judit kormánymegbízottat). Bár pozitívum, hogy a szakmai szervezetek is delegálhatnak tagokat, a testület kétharmada (3+3+3 fős felosztásban) továbbra is politikai jelölt lesz, így a szakma kisebbségben marad.
A jogász szerint ráadásul nem tisztázott, kik minősülnek „országos szakmai szervezetnek”, így fennáll a veszélye, hogy politikai érdekeket kiszolgáló álszervezetek „megtrollkodják” a jelölési folyamatot. Ezt szigorúbb szűrőkkel (pl. legalább 10 éves igazolt szakmai múlttal) kellene bástyázni. Hasonló a probléma a Médiatanáccsal: nagyszerű, hogy az elnököt nyílt pályázaton választanák, de a szavazata ugyanúgy csak egyet ér majd a négy politikai delegálttal szemben.
Veszélyben a független sajtó támogatása?
A törvénymódosítás létrehozná a hazai piacon egyébként kimondottan szükséges Sajtóalapot a sokszínű média támogatására. A tervezet szerint azonban a Sajtóalap igazgatója felett a Médiatanács elnöke gyakorolna teljhatalmat.
Nem az a kérdés, hogy van-e a jogszabálynak ideális olvasata, hanem hogy van-e visszaélést engedő olvasata, és ennek bizony van
− mutat rá Bayer Judit, kiemelve, hogy a törvényből teljesen hiányoznak azok a garanciális „szakmai bizottságok”, amelyek az elosztás függetlenségét biztosítanák, így a Sajtóalap túlzottan kiszolgáltatottá válik a politikának.
A jogász szerint a törvény a finanszírozás terén is ellentmondásos. Bár üdvözlendő a hároméves költségvetési tervezés, a javaslat a közmédia állami támogatását a tévékészülékek száma alapján határozná meg. Ez a mai on-demand és streamingalapú (számítógépes, táblagépes) világban teljesen elavult és kiszámíthatatlan módszer.
Szintén rugalmatlan maradt az a szabály, amely a közmédia vezérigazgatójának szerződéskötési szabadságát 300 millió forintnál korlátozza. Az infláció mellett ez az összeghatár egy országos médium műsorbeszerzései szempontjából kifejezetten alacsony, és feleslegesen köti gúzsba a mindennapi működést. Apró, de jelzésértékű hiba az is, hogy a digitális korban az új intézményt még mindig a múltat idéző „Rádió és Televízió Zrt.” névvel illetnék a modernebb „Magyar Közmédia Nonprofit Zrt.” helyett.
Bayer Judit kiemeli, hogy a törvény tartalmaz kiváló pontokat is − például kötelezővé teszi, hogy a Médiatanács minden médiapiaci összefonódást megvizsgáljon, ami jogilag kizárja a KESMA-hoz hasonló, kormányzati szintű hatáskörelvonásokat. Azonban a nyilvánvaló kapkodás és a társadalmi vita teljes hiánya miatt a legfontosabb garanciális elemek még hiányoznak a szövegből.
Olvasd tovább itt: index.hu
