Tizenhárom évvel ezelőtt, 2013. június 19-én hunyt el Horn Gyula, Magyarország volt miniszterelnöke és külügyminisztere. Csintalan Sándor, volt munkatársa és szövetségese, aki a szakszervezeti mozgalomból indult, majd az MSZP kiemelkedő politikusa lett, lapunknak így emlékezett meg róla: a volt kormányfő meghatározó politikus és kiváló vezető volt.
Amikor arról kérdezték, mi az első emléke Horn Gyuláról, Csintalan azonnal egy régi történetet idézett fel.
– Az örök emlék számomra az első elnökségi ülés, ahova engem is meghívtak mint a pártapparátus tagját. Tudtam, hogy ő egy jeles külügyminiszter, de ez volt az első személyes emlékem róla – mondta.
Ekkor még a szakszervezetekkel foglalkozott, és be kellett mutatnia egy előterjesztést az MSZP vezetésének.
– Olyan neves emberek ültek ott, mint Pozsgay Imre, aki a rendszerváltás időszakában államminiszter volt és az MSZMP reformszárnyának egyik legismertebb politikusa volt. Ezek az emberek korábban csak újsághírekből voltak ismerősek számomra – emlékezett vissza.
A vita hevében azonban mondott egy olyat, amiről azt hitte, hogy véget vet a politikai karrierjének.
– Egy ponton megkérdeztem Pozsgay elvtárstól, hogy „ne haragudj, de miért üvöltözöl?” A levegő megfagyott. Azt hittem, itt most örökre elvérzek – mesélte nevetve.
Néhány hónappal később Horn Gyula javaslatára a párt ügyvivője lett.
– Ha úgy tetszik, Horn-káder vagyok. Ő fedezett fel, ő adott lehetőséget, hogy politikai pályát fussak be – mondta Csintalan.
Szerinte ez a történet sokat elárul Horn vezetői stílusáról.
– Nagyon jellemző volt rá, hogy nem akarta magát gyenge emberekkel körülvenni. Vele komoly viták és konfliktusok folytathatók. Inspiráló volt, ugyanakkor komoly kihívást jelentett. Nem lehetett hozzá úgy odamenni, hogy valaki zöldségeket beszélt.
A közös élmények közül, amelyeken mindig elmosolyodik, Csintalan az első találkozót emelte ki.
– Ez az első, ami mosolyt csal az arcomra, és örökké emlékezetes marad. Nagy szerencsénk volt vele – mondta.
Említett egy másik emléket is az 1990-es évekből, amikor egy szociáldemokrata szervezet képviseletében megjelent azon a kongresszuson, ahol Horn Gyulát pártelnökké választották.
– Hiteles szociáldemokrataként vettünk részt, és előadtuk a rablómesét, hogy majd szeretnénk az MSZP-re kinyomtatni a kósersági pecsétet – mondta nevetve.
Horn reakciója máig emlékezetes a számára.
– Olyan bájosan bocsátott el bennünket, hogy a taknyunkon csúsztunk ki. Megittunk egy kávét, és olyan határozottan adott nekünk távozási parancsot, hogy ma már mosolyogva emlékszem vissza rá – árulta el.
Csintalan szerint Horn Gyula egyik legfontosabb jellemzője a demokratikus gondolkodás volt.
– Horn igazi demokrata volt, tudta, mit jelent ez. Ez nem jelentett döntésképtelenséget vagy tehetetlenséget – fogalmazott.
Példaként említette az alkotmányozást.
– Bő kétharmaddal voltunk, mégsem akarta kétharmaddal alkotmányozni. Ragadott hozzá, hogy a négyötödnél nem szabad alább adni – mondta. – Ma talán jobban érthető ennek a súlya.
A volt politikus említett egy másik emléket az 1998-as kampányból is, amikor a választási ígéretek kérdése került középpontba.
– Vérre menő viták folytak arról, hogy ígérgetni kell vagy sem. Horn makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy nem. Azt mondta: az ország nem bírja el az ígérgetési versenyt – idézte fel. – Demokratikus volt, és óriási felelősségérzete volt.
Tizenhárom évvel a halála után így emlékszik rá:
– Számtalanszor eszembe jut. Ahogy a mai világot látom és értelmezem, újra és újra eszembe jut – sóhajtott. – Tapasztalataim szerint ő volt az egyik olyan politikus az elmúlt harminc évben, aki demonstrálta, hogy mi a demokrácia.
Forrás www.blikk.hu
