Porcsalmán egy anya sem engedi ki fiát a háború miatt.

Egy porcsalmai riport nem félórás elfoglaltság: a 2600 lelket számláló község a szatmári síkság keleti peremén található, már majdnem a román határon. Most, hogy terelés, útépítés nehezíti a közlekedést, három óra az út oda és ugyanannyi vissza, legalább van idő összeszedni a gondolatokat, és fogadni a tízpercenként befutó telefonhívásokat.

Mert Porcsalma felbolydult méhkashoz hasonlít az Index csütörtöki cikkei nyomán.

Kettészakadt a Mesekert Óvoda pedagógusi kollektívája

Történt, hogy a helyi Mesekert Óvoda vezetője – Kanyó Imréné Abigél – az egyik óvónő, Balogh Györgyné Klárika elmondása szerint sértő és fenyegető kijelentést tett rá, valamint családtagjaira az országgyűlési választások másnapján, április 13-án. Az elbeszélések szerint több fenyegető esettel is kapcsolatba hozható óvodavezető – miután vélhetően olvasta Baloghné kisebbik fiának lelkendező Facebook-posztját a Tisza választási győzelme után – azt mondta a beosztottjának:

Gratulálok a fiaidnak a tiszás győzelemhez, veheted nekik a golyóálló mellényeket, hogy ott álljanak az első sorban a háborúban, amikor lövik őket.

Majd még azt is hozzátette, hogy jön a literenként 1000 forintos benzinár, de az őt – fűzte tovább a gondolatot – nem zavarja, mert még a 2000 forintos benzint is meg tudja venni, miközben a beosztott óvodai dolgozóknak a 300 ezer forintos fizetésükkel majd felkopik az álluk. 

Azóta  –  Baloghné szerint  –  elviselhetetlen a hangulat az óvodában; a kollektíva két részre szakadt, a Fidesz-pártiakra és azokra, akik nem rokonszenveznek a Fidesszel. Egymást érik a botrányos jelenetek, többen azt fontolgatják, hogy otthagyják az intézményt. Az egésznek a kicsik isszák meg a levét, a neurotikus légkör mindenre alkalmas, csak gyereknevelésre nem.

A történtek hatására és a vezető óvónő által mondottak kivizsgálására csütörtökön összeült a fegyelmi bizottság, továbbá a porcsalmai önkormányzat képviselő-testülete. Utóbbi grémium hat tagja közül öt lemondott, így jelenleg nincs képviselő-testülete a községnek; ha minden igaz, kilencven napon belül új választást kell kiírni.

Ránk se néz a polgármester

Itt tartottunk, amikor pénteken délelőtt negyed tizenegy tájban lefékeztünk a Községháza előtt. A kapunál tartózkodó hölgy felkísért minket az emeletre, a polgármesteri hivatalba, ahol Kanyó Imre, a községet éppen húsz éve (2006-tól 2010-ig függetlenként, 2010 óta a Fidesz tagjaként) irányító faluvezető az ajtófélfának támaszkodva fogadott minket. Mondjuk nem vette a fáradságot, hogy lekezeljen velünk, ránk se nézett. Miután bemutatkoztunk, foghegyről vetette oda:

Még az sem igaz, hogy feloszlatta magát a képviselő-testület, mert erről nem kaptam írásos jelentést. Amúgy meg nem nyilatkozom maguknak, hiába utaztak 300 kilométert.

Egy darabig még próbálkoztunk. Felvetettem, hogy ebben az esetben egyoldalú lesz a riport, de Kanyó úr hajthatatlan maradt, még azt sem engedte, hogy lefényképezzük. Azt mondta, szedjük le a fotóját a polgármesteri hivatal honlapjáról. Ami pedig az esetlegesen egyoldalú riportot illeti, őt az nem érdekli, csináljunk, amit akarunk.

Jobb híján elköszöntünk, majd három hivatali dolgozóval is megpróbáltunk szóba elegyedni, de úgy menekültek előlünk, mintha pestisesek lennénk. Ekkor megcsörrent a telefonom. Bagaméri László, a képviselő-testület tagja hívott.  

Nem felel meg a valóságnak, hogy nem oszlattuk fel a testületet: most visszük az erről szóló dokumentumot a polgármester úrnak. Várjanak meg itt, lenn, üljenek le az árnyékban.

Végre hivatalos az önfeloszlatás

Leültünk hát és várunk. És lőn, háromnegyed óra elteltével megjelent Bagaméri úr két további testületi taggal, Németh Ildikóval és Nagy Zoltánnal egyetemben. Utóbbi nincs könnyű helyzetben: történetesen a polgármester első unokatestvére… Átsétáltunk a szomszédos Erdős kocsmába, a belső terem hűvösében beszélgettünk.

Tegnap délután összeült a Kanyó Imréné Abigél ügyében ítélkező fegyelmi tanács, amelynek magasan képzett óvodapedagógusok voltak a tagjai, magam pedig az elnöke – kezdte Németh Ildikó.– Meg is hozták az ítéletet, amely szankcionálta a vezetőnőt, de hogy mi volt ez a szankció, azt az ülés zárt mivoltára való tekintettel nem mondhatom meg.

Kerülő úton azért megtudtam, hogy a szankció négy döntési lehetőséget kínált:

• Figyelmeztetés
• Illetménycsökkentés
• Vezetői megbízás visszavonása
• Elbocsátás

És mivel egy ekkora községben mindenki ismer mindenkit, nem kell különösebb képzelőerő ahhoz, hogy kitaláljuk, a fegyelmi bizottság melyik fokozattal szankcionálta Kanyónét: elbocsátották. A helyzet pikanériája, hogy a fegyelmi tanács döntését a képviselő-testületnek kell jóváhagynia, de az éppen nincs.

Megvolt a szankció, de patthelyzet a testületben

Tovább bonyolította a helyzetet, hogy a testület hetedik tagja, Kádas Gyula alpolgármester – aki egyébként a munkáltatói jogokat gyakorolta az óvodavezető Kanyóné felett – múlt hétfőn, súlyos betegség következtében elhunyt. Szombaton temették a Porcsalmán köztiszteletben álló férfit. A kocsmában iszogató helybeliektől megtudtam, hogy a polgármester el sem ment legközelebbi munkatársa temetésére. Még az is elhangzott, hogy a régóta rákbetegséggel küszködő politikust annyira megviselte az óvodában április 12. óta kialakult rettenetes helyzet, hogy az izgalmak jelentős mértékben hozzájárultak egészségi állapota végzetes romlásához. 

„Maradtunk hatan, és sebtében delegáltak egy új képviselő hölgyet, aki szürreális módon csütörtök délután négy órakor, a testületi gyűlés kezdete előtt egy perccel tette le az esküt – folytatta Németh Ildikó, aki civilben gazdálkodó, de még ennél is lényegesebb, hogy a község talán legfontosabb polgára: a helyi Református Egyházközség fenntartásában működő Szociális Szolgáltató Központ vezetője. – Mivel Kanyó polgármester úr összeférhetetlenség miatt nem szavazhatott, hiszen a feleségéről volt szó, nem alakult ki minősített többség, ami pedig meglett volna 4:2 arányban, ha Kádas alpolgármester úr nem hal meg múlt hétfőn. De így patthelyzet alakult ki, és jobb híján úgy döntöttünk, hogy feloszlatjuk magunkat, vagyis a képviselő-testületet. Erre polgármester úr, az ülés levezető elnöke péntek délelőtt 11 órára újból összehívta a testületet, ahol végérvényesen feloszlattunk magunkat. Úgy éreztük, ezzel tartozunk a választóinknak: áldozatot hoztunk, ez a becsületes döntés részünkről.” 

Ez pontosan akkor történt, amikor a Községháza előtt várakoztunk Bagaméri úrékra. A történelem ott játszódott a szemünk előtt, pontosabban a hátunk mögött, és mi nem is tudtunk róla. Bagaméri úr megjegyezte: a törvény előírja, hogy hatvan napon belül ki kell írni a helyhatósági választást, mert a község nem maradhat polgármester és képviselő-testület nélkül, hiszen az önfeloszlatás óta csak ügyvivő jelleggel irányítják Porcsalmát. 

A közös gyermekkor mindent felülír

Kimentünk a söntéspult elé; az egyik asztalnál őszes hajú atyafi kortyolgatta sörét, a fél deci pálinkával már végzett. Megszólítottam, kiderült, Szabó Sándornak hívják, és együtt járt általános iskolába Kanyó Imrével, a polgármesterrel.

„Mit is mondjak Imréről? – meredt a távolba a tekintete. – Az általános iskola óta ellenkező irányba haladt az életünk, Imréből húsz évvel ezelőtt polgármester lett, én a konzervgyárban dolgoztam, majd pár éve sztrókot kaptam, leszázalékoltak, most délelőttönként itt iszogatok az Erdősben. Imrére nem tudok mondani se jót, se rosszat, bántani amúgy sem akarnám, hiszen valaha iskolatársak, barátok voltunk. Az óvodában történtekről meg nem tudok semmit.”

Ezzel az érvvel nem volt mit vitatkozni. A biztonság kedvéért rendeltem Sanyinak fél deci szilvapálinkát, kísérőnek egy pikoló, csapolt Sopronit, amikor pedig fizetésre került a sor, kiesett a kezemből a bankkártya.

Ennyiért Pesten ki sem nyitják a kocsma ajtaját.

Közben még kitárgyaltuk az elkerülhetetlen helyhatósági választás esélyeit. Megtudtuk, a község lakosságának legalább a felét kitevő romák döntő többsége közmunkából él, azt pedig a polgármester osztja ki, el lehet képzelni, mennyire lojálisak hozzá. Főleg, hogy a kocsmában az is elhangzott, a legutóbbi önkormányzati választás idején a polgármester fia fuvarozta a romákat a szavazóhelyiségbe…

Kötelező Lázárinfó…

De újból megcsörrent a telefonom: vége lett a munkaidőnek az óvodában, mindjárt itt lesz Balogh Györgyné Klárika, akinek április 13-án déltájban el kellett szenvednie Kanyóné tirádáit. Meg is érkezik az 59 éves hölgy, ömlik belőle a szó. 

A mai nap is rettenetes volt, kettészakadt a munkahelyi kollektívánk, a fideszes érzelmű óvodai dolgozók aláírásgyűjtésbe fogtak Kanyóné mellett, mondván, hogy mi el akarjuk lehetetleníteni őt, rágalmazzuk, karaktergyilkosságot folytatunk ellene. Pedig az óvodavezető folyamatosan megalázza azokat a munkatársakat, akikkel nem szimpatizál. Itt van például Kádárné Kicska Ildikó, szintén magasan képzett óvodapedagógus, őt a gyerekek előtt alázza meg folyton, a nevével szórakozik, Csicskának hívja. Minden létező képesítést megszerzett, de képtelen volt kiemelkedni a dajkai státusból, a főnökasszony mindig másokat részesített előnyben az előléptetésnél. Egy másik óvónőt, Szabó Józsefnét pedig azzal szégyenítette meg, szintén a gyerekek előtt, hogy a fejére olvasta, milyen kövér. A kolléganőnk depressziós lett, testképzavara alakult ki, már nem is tudott enni, pár hónap alatt fogyott húsz kilót.

Megtudtuk még azt is, hogy március végén kötelező volt telefonon megnézni a mátészalkai Lázárinfót…

Ezt követően megint megkíséreltünk beszélni Kanyónéval, de akárhányszor hívtuk, nem vette fel a telefont, ahogy szerdán kollégánkkal sem állt szóba a megbeszélt időpontban. 

Az alaptörténet megerősítése miatt egyik óvónőt hívtuk a másik után. Több szemtanú, így Császár Ferencné Eta is megerősítette Balogh Györgyné szavait az április 13-i incidensről, ahogy Kanyóné azon a hétfői napon beviharzott a terembe, és teljes lendülettel, meggyőződéssel ajánlotta Klárika fiainak a golyóálló mellényt a küszöbön álló háborúra tekintettel. 

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)

Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!