Érdekes megfigyelni, hogy a Fidesz hatalomgyakorlásával szemben kritikát megfogalmazók most csupán érdekességnek tartják a legújabb fejleményeket. Azonban ennél sokkal több van a háttérben: egy olyan precedent, amely világosan jelzi, hogy akik ezt a javaslatot támogatják, azok úgy érzik, semmi nem állhat az útjukban, hiszen a minősített többségükkel szinte bármit elérhetnek.
Képzeljük el, hogy Sulyok helyére nem egy „Tisza-báb” kerül, hanem egy független és valódi, szuverén államfő. Ilyen helyzetben, ha esetleg konfliktusok adódnak a kormány és az elnök között – hiszen eltérően vélekedhet egy törvényről vagy más fontos ügyekről – akkor az elnök számára ott lenne a lehetőség, hogy az ő mandátumának megszüntetésével próbálják megoldani a problémát. Miért ne tennék meg ezt, hiszen egyszer már megtették?
Ez a jogszabálymódosítás nem csupán a jelenlegi elnökről szól, akit maga is kritikával illettem, és akivel a kormánykoalíció valóban jogos politikai aggályokat táplálhat. A lényeg azonban az, hogy a 141 képviselő milyen irányba lép: az átfogó hatalom irányába, ami a jogrend eróziójához vezethet. Magyar Péter szavai visszhangoznak: ez egy sorsdöntő lépés, amely a jövőben sokáig emlékezetes marad.
Forrás mandiner.hu
