A 2015-ös évben készült, 180 oldalas jelentés szomorú megállapításokat tartalmazott a kórházakat érintően. A dokumentumot, amelyet az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) állított össze, több mint 1700 osztályt vizsgáltak, és arra jutottak, hogy a legtöbb kórház már akkor sem felelt meg a biztonságos betegellátás kritériumainak.
A Direkt36 több alkalommal kérvényezte a jelentést, de titkosították azt. A közelmúltban viszont birtokukba került, amely tartalmazza a különböző szakmákhoz szükséges minimumkövetelményeket, beleértve az eszközöket és az infrastruktúrát, valamint a szükséges egészségügyi dolgozók számát.
A jelentésből kiderül, hogy 2015-ben egyetlen kórház sem felelt meg teljes mértékben a minimumfeltételeknek. A kórházak harmadában hiányoztak a közegészségügyi követelmények, és gyakran gond volt a betegellátás során használt textíliák tisztaságával és minőségével. Számos osztály, köztük a szülészeti, felújításra szorult a penészes falak miatt.
A vizsgált kórházak felénél alapvető tárgyi feltételek sem álltak rendelkezésre: 241 osztályon nem volt defibrillátor, lélegeztetőgép vagy életmentő gyógyszer, például a stroke-ellátásban. A legnagyobb problémát az emberhiány jelentette: a szakmai létszám több mint felénél nem volt elegendő szakorvos. A meglévő álláshelyekhez képest 1565 szakorvos hiányzott, ami 20%-os hiányt jelentett.
Egyes területeken, például a gyermekellátásban, az orvosok több mint 75%-a hiányzott. Bizonyos megyékben a gyermekkardiológusok hiánya miatt az ellátás nem volt megoldható. A szakdolgozók esetében is jelentős volt a hiány, több mint 3000 ember hiányzott az előírt létszámhoz képest.
A jelentés rávilágít arra is, hogy az intenzív ellátás Győr-Moson-Sopron és Vas megyében orvos nélkül működött. Földrajzi eltérések is voltak: míg Budapesten több szakember volt, addig a vidék több megyéje orvoshiánnyal küzdött.
Voltak olyan szakmák, amelyek nem voltak elérhetők minden megyében. A dokumentum kimondja, hogy bizonyos ágyak engedélyezettek voltak, de fizikailag nem működtek az intézményben, így a hivatalos adatok nem mindig tükrözték a valós kapacitást.
A jelentést a 2015-ös egészségügyi kormányzat figyelmen kívül hagyta, mivel túlzónak tartották az abban foglaltakat. Az akkori egészségügyi államtitkár is úgy vélekedett, hogy a rendelet elavult. Utódja, Takács Péter megállapította, hogy 2015-ben a magyar egészségügy talpra állítása nem volt lehetséges, és a korábban megfogalmazott követelmények nem a valós minimális, hanem optimális állapotot tükrözték. A szakmai képviselők kritikája ellenére a jelentésben szereplő minimumfeltételek ma is aktuálisnak számítanak.
Forrás hvg.hu
