A Velencei-tó megmentésére szánt tó bajban van.

Az ország túlnyomó része mostanra már biztosan hallotta legalább egyszer, hogy katasztrofális helyzetben van a Velencei-tó az aszály miatt, a közösségi médiát ellepték a képek a tó állapotáról, de mi is jártunk már ott kétszer az elmúlt hónapban, hogy a saját szemünkkel győződjünk meg a folyamatosan apadó tó helyzetéről. Drónfelvételeink drámai képet festettek a bő egy hónap alatt majdnem 20 centimétert apadó Velencei-tóról. Van azonban egy kevésbé ismert, de legalábbis a nyilvánosságban kevésbé mutogatott része a történetnek, ami a Velencei-tó kritikus helyzetéért szintén felelős. Ez pedig a Pátkai-víztározó, melynek feladata lenne aszályhelyzet idején tölteni a tavat. A közösségi médiában drámai felvételeket láttunk a víztározóról, így személyesen is látni akartuk, hogy valóban annyira szörnyű-e a helyzet, ahogyan azt a képeken és videókon láthattuk.

Előtte azonban még megtekintettük a Velencei-tó azon részét, ahol nem a strandolás és üdülés a fő funkció: a tó nyugati, Székesfehérvár felőli részét, aminek egy nagy része természetvédelmi terület, itt található a Madárrezervátum is. A tó körüli kerékpárutat használóknak nem lehet ismeretlen a Sarvajc körösztjénél álló kilátó, ahonnan kiváló betekintést nyerhetünk az egykor szebb napokat is látott tóra. Érkezésünkkor egy érdi pár szemlélte a tájat, tőlünk próbálták megtudni, hogy valójában meddig kellene érnie a víznek, ami ezen a napon is jócskán beljebb húzódott. Amerre a szem ellát, csak nádast lehet látni, néhol feltűnik egy-egy kisebb-nagyobb vízfolt, de a látvány lehangoló. Pedig ezen a területen egykor szinte páratlan fészkelőmadár-fauna létezett, Hermann Ottó, 19. századi természetkutató, a „madarak atyja” is kiváló madárlelő helyként írta le, ráadásul nemzetközileg is jelentősnek számított. Az elmúlt évek aszályai miatt a madarak élőhelyei csökkentek, de szintén probléma, hogy egyre kevesebb táplálék jut a halevő madaraknak.

A Velencei-tóra kiemelt figyelem hárul, a turizmus valóban hanyatlani látszik, azonban ökológiai szempontból is egyre nagyobb a baj, ami legalább annyira fontos, mint hogy bokáig vagy térdig érő vízben tudunk pancsolni nyáron. A helyzet azonban nem reménytelen, a területen még mindig működik az ökoszisztéma, a szakemberek pedig azt is kiemelik, hogy a vízimadarak viszonylag gyorsan képesek reagálni: ha megfelelő vízállás alakul ki, és elegendő táplálék áll rendelkezésre, sok faj újra nagy számban jelenik meg.

Szárazság, szárazság mindenhol

Pár kilométerrel arrébb viszont sokkal reménytelenebbnek tűnik a helyzet. Rozsdás, kopott „Fürödni tilos” tábla hirdeti mementóként, hogy egykor a területen még nagy kiterjedésű víz volt, amibe a környéken lakó gyerekek bizony bátran belemerészkedtek. A tiltótábla mostanra irreleváns, fürdeni legfeljebb a gazban és a porban lehet. A Pátkai-víztározó kiszáradt medrében ma repedezett iszap fogadja az idelátogatót, a bőven méter fölötti növények jelzik, jó ideje nem volt itt víz, a zsilipet teljesen elfoglalták a fecskék fészkeikkel.

Miközben a távolba nyúló növényrengeteget szemléljük, a semmiből terem mellettünk egy fiatalember, aki szívesen válaszol kérdéseinkre, de „egy korábbi tv-szereplése” miatt nem kívánja sem a nevét, sem az arcát adni a riporthoz. Széttárt kezeivel mutatja ő is, hogy mennyi víz volt még itt akár csak pár évvel korábban.

Lassan benövi az egészet a nyárfa, de legalább akkor lesz itt valami

– mutat rá a tragikus helyzetre alkalmi beszélgetőpartnerünk, aki arról is mesél, hogy egy időben rendszeres vendégek voltak itt a gulipánok, de „de hadtestileg átköltöztek a Velencei-tóhoz”. Kérdésünkre, hogy mikor volt itt utoljára víz, csak annyit közölt, amikor az egészet beengedték a Velencei-tóba, de az évszámra már nem emlékszik. Hozzáteszi azonban, fölösleges aggódni a Velencei-tóért, az, hogy néha közel kerül a kiszáradáshoz, a „természet rendje”.

A víztározó szomorú évei, így lett a közkedvelt horgásztóból gazzal benőtt terület

A víztározót 1970-ben azért hozták létre, hogy ellássa vízzel Magyarország harmadik legnagyobb tavát, ugyanis már ezekben az években is rendkívül ingadozó volt a Velencei-tó vízszintje. Jelentős vízpótlásra legutóbb 2021 decembere és 2022 februárja között került sor, amikor a feljegyzések szerint 83-ról 99 centiméterre sikerült emelni a tó vízszintjét. A vízpótlást azonban a Pátkai-víztározó vízminőségének romlása miatt leállították. Bár 2023 augusztusában a javuló vízminőségnek köszönhetően ismét megkezdték a vízeresztést, és a tározóból 2024 tavaszáig még több millió köbméter víz jutott a Velencei-tóba, a rendszer eredeti működése ekkorra már fenntarthatatlanná vált. 2023-ban ezért döntés született a tározó leürítéséről és lehalászásáról, miközben megkezdődött a vízpótlási rendszer átalakítása is: a jövőben a Zámolyi-víztározóból érkező víz egy megkerülő csatornán keresztül, a Pátkai-víztározót részben megkerülve juthat el a Velencei-tóba.

Ugyanebben az évben még rosszabbra fordult a helyzet: a súlyos vízminőségi problémák nyomán tömeges halpusztulás következett be, és ökológiai válság alakult ki. Pedig a tározó a horgászok körében is közkedvelt volt, még saját Facebook-csoportjuk is van, de itt már csak az emlékeiket tudják megmutatni egymásnak. A 2010-es években készült fotók bizonyítják, hogy pontyokkal teli volt a tározó, az egyik tag pedig szomorúan idézte fel, hogy 16 éven keresztül járt oda horgászni.

Az ELTE Környezet- és Tájföldrajzi Tanszékének 2026 elején közzétett kutatása szerint a Pátkai-víztározó vízminőségének drasztikus romlását elsősorban nem a mezőgazdaság, hanem az intenzív halgazdálkodás, a túlzott tápanyagterhelés, valamint a klímaváltozás és a Császár-víz lecsökkent vízhozama okozta. Az üledékvizsgálatok alapján a tározó 1997 és 2015 között élte ökológiai aranykorát, amikor stabil vízszint, gazdag növényzet és jó oxigénellátottság jellemezte. Ezzel szemben 2015 után gyors vízminőségromlás következett be, a tározó oxigénhiányos, hipertróf állapotba került, ami tömeges halpusztuláshoz és végül a 2024-es leürítéshez vezetett.

Ennek része lehet a mederkotrás, a halgazdálkodás átalakítása, a ragadozóhal-állomány növelése és a Császár-víz vízminőségének javítása. A tározóból utoljára 2021 végén, 2022 elején pótolták sikeresen a Velencei-tó vizét, ezt követően azonban állapota tovább romlott, ami miatt a helyiek 2022-ben aláírásgyűjtést is indítottak a megmentéséért.

A Pátkai-víztározó története ráadásul jóval régebbre nyúlik vissza, mint azt elsőre gondolnánk. Bár a mai tározót az 1970-es években alakították ki, a terület már évezredek óta természetes vízgyűjtőként működik. A kutatások szerint a mai meder helyén egykor természetes tó terült el, a római korban pedig már gátat is építettek a Császár-vízre, hogy visszatartsák a vizet. A víz szabályozása tehát ezen a vidéken nem modern találmány: közel kétezer éve próbálják kihasználni a terület adottságait. A tározó a fénykorában nemcsak a Velencei-tó vízbiztonságának egyik legfontosabb eleme volt, hanem a horgászok, madármegfigyelők és természetjárók kedvelt célpontja is, ahol több mint 160 madárfajt figyeltek meg az elmúlt évtizedekben.

A szakemberek szerint ugyanakkor tévhit, hogy a Velencei-tó problémáját pusztán az oldaná meg, ha ismét feltöltenék a Pátkai-víztározót. A vízügyi szakemberek csak megfelelő vízminőség esetén engedhetik tovább a vizet, ellenkező esetben ugyanis a túlzott algásodás, a magas tápanyagtartalom és az oxigénhiány még nagyobb károkat okozhatna a tó élővilágában. Vagyis ma már nemcsak a víz mennyisége, hanem legalább ugyanennyire annak minősége is kulcskérdés. Éppen ezért a szakemberek szerint a tározó jövője nem egyszerűen azon múlik, hogy mikor érkezik elegendő csapadék, hanem azon is, sikerül-e helyreállítani azt az ökológiai állapotot, amelynek köszönhetően ismét biztonságosan elláthatja eredeti feladatát: a Velencei-tó vízpótlását.

(Borítókép: Németh Kata / Index) 

Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!