A nyári hőhullámok már nem számítanak rendkívüli jelenségnek Magyarországon. A forróság azonban nem minden térséget érint egyformán, és az sem magától értetődő, hogy ahol a legtöbb a hőségnap, ott követeli a legtöbb áldozatot is. Az elmúlt tizenegy év adatait elemezve erre keresték a választ az ELTE Meteorológiai Tanszékének kutatói, Szabó Péter és Pongrácz Rita. A Másfélfokon elérhető vizsgálatuk megyéről megyére hasonlította össze a hőhullámok gyakoriságát és a többlethalálozás alakulását.
Az eredmények azt mutatják, hogy a két tényező között nincs mindenütt egyértelmű kapcsolat: vannak térségek, ahol a gyakori hőség ellenére kisebb az egészségügyi kockázat, míg máshol kevesebb hőhullám is számottevő többlethalálozással jár. A kutatás ezért nemcsak azt mutatja meg, hol a legnagyobb a hőség terhelése, hanem azt is, hogy a lakosság sérülékenysége és a helyi adottságok legalább ennyire meghatározók lehetnek a közegészségügyi felkészülés szempontjából.
Hol és milyen gyakran csap le a hőség?
A déli és délkeleti megyéket sújtották leginkább a hőhullámok az elmúlt tizenegy évben. Egy átlagos nyáron két-három hőhullámos hetet is regisztráltak ezeken a területeken. A tartós forróság egészségügyi következményei azonban nem mindenhol voltak egyformák. Tolna megyében például az intenzív hőhullámok idején több mint egyharmadával emelkedett a halálozás. De a hőhullámok megterhelését nem lehet pusztán a nappali csúcshőmérsékletek alapján megítélni.
Az emberi szervezet számára legalább ilyen fontos, hogy éjszaka mennyire hűl le a levegő, vagyis van-e lehetőség a regenerálódásra. Amennyiben az éjszakák is melegek maradnak, és a tartós forróság több napon át fennáll, úgy a szervezet folyamatos terhelésnek van kitéve. Éppen ezért a hőhullámok intenzitását leginkább a napi átlaghőmérséklet mutatja meg. Ez az érték nemcsak a nappali meleget, hanem azt is tükrözi, hogy az éjszakák mennyire hoznak enyhülést. Magyarországon a hőségriadók elrendelésénél is ezt veszik alapul,
- másodfokú riasztást akkor adnak ki, ha a napi átlaghőmérséklet legalább egy napon eléri vagy meghaladja a 27 Celsius-fokot,
- míg harmadfokú hőségriadót akkor rendelnek el, ha ez az érték legalább három egymást követő napon 27 Celsius-fok felett marad.
Szabó Péter és Pongrácz Rita korábbi kutatásai már rávilágítottak arra, hogy a napjainkban tapasztalható nyári forróság korántsem tekinthető megszokottnak Magyarországon. A hetvenes és nyolcvanas években az ország nagy részén húsz év alatt egyetlen harmadfokú hőhullámos időszak sem fordult elő. Mára azonban ezek a szélsőségesen meleg periódusok rendszeressé váltak,
az Alföldön és a nagyvárosokban pedig az országos átlagnál két-háromszor gyakrabban jelentkeznek.
A kutatók egy másik elemzésükben arra is választ kerestek, hogy a változások beleférnek-e a természetes éghajlati ingadozásba, és eredményeik szerint nem, 90 százalékos bizonyossággal állítható, hogy a Magyarországon egyre gyakoribbá váló hőhullámok hátterében az emberi tevékenység áll.
A kutatók az elemzés során a halálozási adatokhoz igazították a módszertant, mivel ezek csak heti bontásban álltak rendelkezésre. Ezért a hét minden napján mért, 27 Celsius-fok feletti napi átlaghőmérsékleteket összegezték hétfőtől vasárnapig. Ha ez a heti hőösszeg elérte az 1 Celsius-fokot, az adott hetet hőhullámos hétnek tekintették, míg 6 Celsius-fok feletti összeg esetén már intenzív hőhullámról beszéltek. Az elemzést a 19 megyére és Budapestre külön-külön végezték el.
A 2015 és 2025 közötti, májustól szeptemberig tartó időszak adatai alapján területi különbségek rajzolódtak ki. A legtöbb hőhullámos hetet az ország déli és délkeleti részén regisztrálták, Csongrád-Csanád megyében összesen 33-at, Békésben 29-et, Bács-Kiskunban 27-et, Jász-Nagykun-Szolnokban pedig 23-at a vizsgált, összesen 240 hétből. Ez azt jelenti, hogy ezekben a térségekben egy átlagos nyáron két-három héten keresztül is tartós, extrém meleg terhelte a lakosságot.
A különbségek ugyanakkor az ország más részein is jól látszanak. Míg a déli és délkeleti megyékben rendszeresen fordultak elő hőhullámos időszakok, addig Nógrád megyében mindössze egyetlen ilyen hetet azonosítottak a vizsgált tizenegy év alatt, Vas megyében pedig csupán hármat. A kutatók szerint ez is azt mutatja, hogy az országos átlag önmagában könnyen elfedheti a valós területi eltéréseket, az északi és hegyvidéki térségek hűvösebb éghajlata jelentősen lefelé húzza az országos értékeket.
Az elemzésükben azt is kiemelték, hogy „Budapesten és több, déli-keleti városban a 2024. július közepi hőhullám volt a leghosszabb és egészen eddig egyben a legintenzívebb is. Nem pusztán sokáig tartott, hanem a 27 °C feletti hőösszeg alapján is kiemelkedett: vagyis az emberi szervezetnek nem egy-egy forró napot, hanem tartós, éjjel-nappal fennálló hőstresszt kellett elviselnie. A kéthetes hőhullám alatt Budapesten például 34 százalékos többlethalálozás történt a 2024-es május-szeptemberi időszak átlagához viszonyítva.”
A legforróbb megyék nem feltétlenül a legveszélyesebbek
A kutatók ezután azt vizsgálták meg, hogy a hőhullámok milyen mértékben jelennek meg a halálozási statisztikákban. Ehhez megyei szinten számolták ki a többlethalálozást, vagyis azt, hogy egy hőhullámos héten hány százalékkal többen haltak meg az adott megye átlagos, hőhullámoktól mentes heti halálozásához képest. Az elemzéshez a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) és a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) 2015 és 2025 közötti adatait használták fel.
Elsőre logikusnak tűnhetne, hogy ahol a legtöbb a hőhullám, ott a legnagyobb a többlethalálozás is. Az eredmények azonban ennél jóval összetettebb képet mutatnak. Az intenzív hőhullámok idején Tolna megyében volt a legnagyobb az átlagos heti többlethalálozás: 35 százalékkal haladta meg a megszokott szintet. Baranyában 28, Jász-Nagykun-Szolnokban 26, Bács-Kiskunban 25 százalékos többletet mértek, míg Békésben és Budapesten egyaránt 24 százalék körüli emelkedést mutattak ki a 2015 és 2025 közötti időszakban.
A kutatók ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy intenzív hőhullámos hétből a vizsgált tizenegy év alatt csak néhány fordult elő. Csongrád-Csanád megyében például 2015-ben, 2017-ben és 2022-ben egy-egy ilyen hetet regisztráltak, míg 2024-ben hármat is. Különösen figyelemre méltó, hogy bár Csongrád-Csanád Magyarország egyik legmelegebb térsége, az intenzív hőhullámokhoz kapcsolódó többlethalálozás itt csak mintegy 20 százalék volt. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy a térségben hatékonyabban készülnek fel a hőhullámokra, emellett Szegeden a légkondicionálóval felszerelt lakások aránya is kiemelkedően magas.
A mostani eredmények egy korábbi kutatás megállapításait is tovább árnyalják, ami szintén Másfélfokon jelent meg.
A 2005 és 2014 közötti időszakban a hőhullámos napokon átlagosan mintegy 15 százalékkal emelkedett a napi halálozás, míg a rendkívül forró 2015-ös nyáron átlagosan 17 százalékos többlethalálozást mutattak ki.
A 2015 és 2025 közötti időszakot vizsgáló, heti bontású friss elemzés azonban azt jelzi, hogy az intenzív hőhullámok idején a halálozás ennél is nagyobb mértékben emelkedhet. A kutatók szerint az eredmények pontosabban kijelölik azokat a térségeket, ahol a közegészségügyi és szociális ellátórendszereknek, valamint a hőhullámokra kidolgozott alkalmazkodási stratégiáknak célzottabb fejlesztésre van szükségük.
A szélsőséges meleg nem mindenkit érint egyformán. A legnagyobb kockázatnak az idősek, a krónikus betegek, a szív- és érrendszeri problémákkal élők, a kisgyermekek, valamint azok vannak kitéve, akik olyan nagyvárosi lakásokban élnek, amelyek éjszaka sem tudnak kellően lehűlni. A kutatás szerint ezért a védekezés nem korlátozódhat arra, hogy a legforróbb napokon újra és újra elhangzanak a megszokott figyelmeztetések. Ezek fontosak, de önmagukban csak átmeneti segítséget jelentenek.
A kutatók úgy látják, a tartós hőhullámokra való felkészülésnek az egészségügyi és szociális ellátás, a várostervezés és az intézményi működés szerves részévé kell válnia. Ezzel összhangban a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia is azt fogalmazza meg, hogy középtávon meg kell erősíteni az egészségügyi ellátórendszert, nagyobb hangsúlyt helyezve a megelőzésre, hosszabb távon pedig az éghajlatváltozás hatásait valamennyi, az emberi és társadalmi erőforrásokat érintő szakpolitika tervezésébe be kell építeni.
(Borítókép: Hőség Budapesten 2026. június 24-én. Fotó: Szollár Zsófi / Index)
Ismerd meg Kapu Tibor inspiráló történetét, akit a szabadság utáni vágy végül a csillagok közé emelt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Olvasd tovább itt: index.hu
