A tizenhat évnyi maradványokat el kell távolítani.

A tizenhat évnyi maradványokat el kell távolítani.

Rudolf Péter már hat éve irányítja a legnagyobb magyar prózai színházat, ami az utóbbi időben nagyrészt elkerülte a kultúrharcot. Úgy véli, ennek egyik oka, hogy igazgatói pozíciójában ő is a hagyományokat képviseli, amelyek a Vígszínház szellemiségét a legnehezebb időkben is megőrizték. A választások után egy művészeti fórumon hangsúlyozta, hogy ki kell használni a szakmai egység megteremtésére nyíló lehetőséget. Beszélgettünk arról, hogy miért invitálták Magyar Pétert a jubileumi előadásra, és hogy mit gondol a Magyar Teátrumi Társaságról, valamint a színházi munkahelyek körüli feszültségekről.

Rudolf Péter korábban is részt vett hasonló találkozón, de úgy érzi, hogy a mostani helyzet különleges, és optimistább. Úgy véli, hogy a szakmának közös alapelveket kellene megfogalmaznia a megosztottság megszüntetése érdekében.

Megemlítette, hogy a mostani időszakokat a Shakespeare-i időkhez hasonlítja, ahol a felszabadultság és a változás iránti vágy érzékelhető, de a múlt terhei is megmaradtak. Szorgalmazza a fiatalok részvételét, hogy új perspektívákat hozhassanak a szakmába.

A párbeszéd elősegítését fontosnak tartja, azonban hangsúlyozza, hogy a felfedett ügyeknek legyen következménye. Az intézkedéseknek pedig szakmai alapokon kell nyugodniuk, hiszen a gondolkodó egyének társadalma elengedhetetlen a kultúra fejlődéséhez.

Rudolf Péter fontosnak tartja a hagyományok megőrzését, de elismeri, hogy a fejlődéshez elengedhetetlen a változás is. A színház mivoltát a politikától függetlenül is meg kell őrizni, hiszen a színművészek közötti összetartás erősebb, mint a politikai nézeteltérések.

Rendkívüli jelentőséggel bír, hogy a szakma elvárásainak megfelelően éljenek, és a felesleges vádaskodások helyett egyenlő elbírálásra építsenek rendszert, ami tisztán elkülöníti a szakmai és morális kötelezettségeket.

Az aktuális kérdések, mint például a kinevezések rendszere, szintén szorosan összefonódnak a szakmai etikai kérdésekkel, amelyek megoldására sürgeti a szakmát, hogy tanuljanak a múlt hibáiból.

Összességében Rudolf Péter azt a célt tűzte ki, hogy a vígszínházi tradíciókat őrizve, közben innovációval gazdagítsák a színházi életet, ugyanakkor fontosnak tartja, hogy a szakma ne veszítse el a figyelmét a társadalmi felelősségvállalásról sem.

Forrás telex.hu