Miért akarják most, éppen e pillanatban, korlátozni a miniszterelnök hatalmát nyolc évre (16. módosítás, 1. cikk) és az országgyűlési képviselőkét tizenkettőre (17. módosítás, 2. cikk)? Ha valóban új alkotmányt terveznek, akkor ezek a határok arra is bekerülhetnének. Az, hogy most hirtelen be akarják vezetni ezeket a korlátozásokat, csupán illúzió, amivel a választókat próbálják becsapni. Ez olyan, mintha a már lebontásra ítélt épületen gyorsan kicserélnék a kilincseket vagy a vécét aranyra, abban a reményben, hogy a szomszéd elismerően bólint, miközben a markoló már a keretben áll.
Két lehetséges forgatókönyv merül fel, és egyik sem éppen pozitív. Az egyik lehetőség az, hogy nincs valódi szándékuk megújítani az alkotmányt, és ehelyett inkább a meglévő rendszer keretein belül próbálnak lavírozni és eligibilizálni az eljárásokat. Ez a megközelítés hosszú távon nem hoz majd gyümölcsöt. A másik lehetőség az, hogy tisztában vannak azzal, hogy ezek a javasolt módosítások most teljesen hatástalanok, de szükségük van egy narratívára, ami a közfigyelem középpontjába állítható.
Egyfajta politikai színház zajlik, ahol a média számára is van miről beszélni, hiszen felmerül a diskurzus, miszerint milyen erősebben lépnek fel a korábbi hatalom ellen. Közben a valódi politika és a lényeges tartalmak a háttérben zajlanak. Ráadásul ez a figyelemelterelés lehetővé teszi, hogy a fontosabb döntések elkerüljék a nyilvánosság figyelmét, míg a politikai vezetés a saját érdekeinek megfelelően manipulálhatja a helyzetet.
Forrás mandiner.hu
