A Magyar Rendőrség is gyászolja Szolnoki Pétert, a Bon-Bon énekesét.
Fájó szívvel búcsúzunk Szolnoki Pétertől, aki − az 1990-es évek elejétől − húsz évig a Magyar Rendőrség Zenekarának is tagja volt
− olvasható a Magyar Rendőrség közösségi oldalán.
A hírnév után is a legmegbízhatóbb kolléga maradt
Szolnoki Péter szakmai felkészültsége és elhivatottsága már a kezdetektől fogva kiemelkedő volt. Szalóky Béla rendőr alezredes a Blikknek adott nyilatkozatában részletesen beszélt a művész szakmai hátteréről és precizitásáról:
A rendőrzenekarban dolgoztunk együtt, ahol ő egy kitűnő fuvolaművész volt. A katonai konzervatóriumot végezte el, fúvós szakon végzett, és a lehető legmegbízhatóbb kolléga volt. Nagyon magas szinten művelte a szakmáját. Egészen kiváló fuvolista volt, nagyszerű zeneelméleti szakember.
A zenekarvezető kiemelte, hogy Szolnoki Péter akkor sem veszítette el a szakmai alázatát, amikor az 1990-es években Török Tamással megalapították a Bon-Bon együttest, és a popzenei szféra csúcsára értek. A hírnév és az országos ismertség ellenére mindvégig hű maradt a rendőrségi egyenruhához és a zenekarhoz.
Miután zenésztársával, Török Tamással a Bon-Bon együttest megalapították, utána is egészen addig, amíg korkedvezményes nyugdíjba nem ment, maximális megbízhatósággal és becsülettel végezte a munkáját a rendőrzenekar tagjaként. A próbákon, a fellépéseken mindig ott volt
− emlékezett vissza tisztelettel Szalóky Béla.
„Kenyérre lehetett kenni”
A rendőrzenekar vezetője szerint Szolnoki Pétert a legmagasabb szintű szakmai tudása mellett az utánozhatatlan, tiszta emberi tulajdonságai tették igazán különlegessé és pótolhatatlanná a közösségükben. Mindig a békére, a pozitivitásra és a kollégák támogatására törekedett, a feszültség teljes mértékben távol állt a személyiségétől:
Azon nagyon kevesek közé tartozott, aki százszázalékosan pozitív volt. Tőle nem hallottunk soha sem egy negatív, vagy egy hangos szót sem. Ő volt az, akiről tényleg azt lehetett mondani: kenyérre lehetett kenni.
A húszéves szolgálati idő, az elhivatottság és a szeretet, ami Szolnoki Pétert körülvette, biztosítja, hogy emléke és zenei öröksége kitörölhetetlen marad a Magyar Rendőrség és a Készenléti Rendőrség Zenekarának történetéből.
Olvasd tovább itt: index.hu
