A mostani esemény kivételes voltát számos kérdés felvetése indokolja. A képviselők olyan döntéseket hoznak, amelyek nem csupán Magyarország, hanem a jelenkor európai történetében is páratlan jelentőségűek. Ezért fontos, hogy legalább önmaguknak válaszokat találjanak az alábbi kérdésekre.
Elsődleges aggasztó tényező, hogy a Fidesz-KDNP koalíció a két harmados parlamenti többség birtokában gyakran a „választói felhatalmazásra” hivatkozva túllépett az alkotmányozói és törvényhozói határain. Ennek következtében több ponton is gyengítette a jogállamiságot és a jogbiztonságot, valamint a fékek és ellensúlyok működését. Az április 12-e óta eltelt időszakban úgy tűnik, hogy az új többség hasonló érvrendszert használva folytatja a gyakorlatot. Kérdés, hogy milyen módon tér el ez az új gyakorlat az elmúlt 16 év politikájától, és hogyan remélhetünk más eredményeket ennek a módszernek a folytatásával. Milyen módon fogja erősíteni a jogállamot és a jogbiztonságot az új döntések sora?
Továbbá fontos megjegyezni, hogy az elmúlt 16 év alatt több „független” közjogi tisztségviselő kinevezése jogállami normákat sértett. Ezzel szemben a köztársasági elnöki tisztség, amely esetében a megválasztás és az elmozdítás módja nem változott a Fidesz-KDNP kormány alatt, különálló esetet jelent. A jelenlegi elnök megválasztása és elmozdításának lehetősége lényegében megegyezik az 1990 óta érvényes szabályokkal, így a helyzet nem indokolja a korábbi normák megváltoztatását. A javaslat támogatói összességében milyen jogi érvek mellett érvelhetnek a megszokott alkotmányos kereteken kívül?
Forrás mandiner.hu
