Ilyen érzések foghatták el a Horthy-korszak tapasztalt diplomatáit, amikor 1945-ben a szatócssegédek átvették az irányítást és népítéletekről kezdtek beszélni. Ezt követően négy és fél évtizeden keresztül folyamatosan bírálni kezdték azt a rendszert, amely képes volt újraépíteni az országot Trianon után. Meg tudom érteni Gulyás Gergely és Orbán Viktor álláspontját ebben a kontextusban.
A Horthy-rendszer iránti elismerés és a helyzet átalakulása között feszülő ellentét sokak számára megdöbbentő volt. A hatalomátvételt követően egy új politikai vezetés érkezett, amely nemcsak kritikát, hanem éles támadásokat is intézett a korábbi rendszer ellen. A diplomatság, amely addig a nemzetközi színtér aktív szereplője volt, hirtelen elvesztette relevanciáját.
A folyamatos támadások és a régi rendszer elítélése mögött egy mélyebb társadalmi és politikai feszültség állt. Az új hatalom számára fontos volt a legitimáció és a saját ideológiai kereteik megszilárdítása, ezáltal a korábbi rendszer lebecsülése a politikai diskurzus részévé vált. Különösen érthető, hogy a régi elithez tartozók ebben a helyzetben nehezen fogadták el az új irányvonalat, és megpróbáltak védekezni az értékek és hagyományok megőrzése érdekében.
Forrás mandiner.hu
