Nem igazán érdekel, ha a Mandiner kommentelői nekem szegezik az érvet, miszerint a Fidesz mennyi határt lépett át. Valóban sok határt átlépett mostanra a Fidesz, azonban nem tudok példát arra, hogy egy keresztény ifjúsági fesztiválon a kormányzati képviselőjük nyíltan bírálta volna az ellenfeleit. Jellemző, hogy a politikai kereszténység kifejezése a retorikájukban olykor túlfeszített volt, és nem kevés kormánypárti politikus inkább csak sodródott az eseményekkel, semmint aktívan részt vett volna a jövő alakításában.
A beszélgetésben azonban hangsúlyozták, hogy az egyházak és a hitélet nem lesz politikai befolyás alatt. Ezt Tarr Zoltán is folyamatosan hangsúlyozta, viszont a frissen kinevezett miniszterek egyike, aki korábban református lelkészként dolgozott, úgy tűnik, inkább a politikai kereszténységet akarja a saját hasznára fordítani. A keresztény Magyarország emlegetése helyett úgy tűnik, ő kívánja meghatározni, hogy ki tekinthető valódi kereszténynek.
Ezek a kijelentések azt sugallják, mintha a miniszter és kormánya lennének azok, akik „megmentik” azt az Egyházat, amely a történelem viszontagságait túlélte. Azonban az igazi Egyháznak mindig is volt autonómiája, és a jövőben is megőrzi függetlenségét. Ha ez nem egy újfajta politikai kereszténység, akkor nem tudom, mi az. Megjegyezném, hogy az igazi Messiáshoz képest, akitől az elvárások sokkal magasabbak, a miniszter is csupán egy zuhanó, bűnökkel teli ember.
Forrás mandiner.hu
