A nagyszülők, akik életük során sokat dolgoztak, megérdemlik, hogy tiszteletben tartsák a megszokott életvitelüket. Például a nagymama, aki szombat reggel takarítás közben az országjáró magazint hallgatja, vagy a tudományos műsor mellett pihen, nem érdemli meg, hogy megvonják tőle ezeket a szokásokat. Az idősek közül sokan az életük végéhez közelednek, és senkinek sem érdeke, hogy szomorúságban töltsék el az utolsó heteiket.
A változtatásokra hivatkozva nem lehet figyelmen kívül hagyni a jelenlegi helyzetet. Az idősebbek, mint Ede bácsi, most élik meg azokat a pillanatokat, és várják a Kossuth Rádiót, amely életük részét képezi. Felmerül a kérdés, hogy ki áll azon döntés mögött, amely megfosztotta őket ettől az örömtől, és milyen elvárások motiválják ezt.
Ha a fiatalok számára megfosztanák a számukra fontos információforrásokat, valószínűleg nagyobb lázadással reagálnának. Ám az idősek, akik gyakran fizikailag is kiszolgáltatott helyzetben vannak, nem képesek ilyen formában kifejezni elégedetlenségüket. A civilizált társadalmakat az határozza meg, hogy milyen módon bánnak a legsebezhetőbb tagjaikkal, és ebben a helyzetben érdemes lenne jobban odafigyelni az idősebb generációkra.
Forrás mandiner.hu
