Szeged az egyik legmelegebb magyar nagyváros, ezért az önkormányzat civil szervezetekkel és intézményekkel közösen dolgozik azon, hogy a klímaváltozás városi hatásait a lehetőségek szerint enyhítsék. Emellett közösen igyekeznek felhívni az emberek figyelmét arra, mit lehet tenni egyéni, közösségi és városi szinten az egyre gyakoribb és tartós hőség, valamint a kiszáradás ellen. Erre több egymáshoz kapcsolódó önkormányzati programot is indítottak, ezek közül a két legfontosabb a Cool Life és a ReGreenX. Ezekhez csatlakozva közösen dolgozott a CSEMETE Természet- és Környezetvédelmi Egyesület a vajdasági Szabadegyetem Szabadka Kft.-vel az Európai Unió támogatásával az Interreg VI-A IPA Magyarország–Szerbia együttműködési programban. A projekt zárásaként Szegeden az érdeklődők számára nyitott konferencián számoltak be az eredményekről és a további tennivalókat bőven igénylő körülményekről.
Hőség éjjel-nappal
A klímaváltozás hatása Szegeden is egyre erőteljesebben érzékelhető. Az egyik előadásban elhangzott, hogy a városban élők egyre több hőségnapot kénytelenek elviselni, például tavaly augusztusban egy héten át tartott a folyamatos, napi 12 órán át 30 fok feletti hőség, közben egy rekordmagas éjszakai hőmérsékletet, 24,5 fokot is mértek. A Szegedi Tudományegyetem kutatóinak adatai alapján az 1981–2010 közötti 11,5 fokos éves városi átlaghőmérséklet a tavalyi évre már 14,4 fokra nőtt.
A hőség nemcsak az embereket kínozza, hanem a szárazsággal együtt a városi növényzetet is megviseli. Szeged területén, mint az egész Dél-Alföldön, nagyon száraz a talaj, a felső 1 méteres rétegnek legalább 80–120 milliméternyi csapadék kellene. A légköri aszály is káros a növényzetre, ennek legnagyobb vesztesei a fenyők, a nyírfák és a tuják, a városban élő példányaiknak sokkal páradúsabb levegőre lenne szükségük, annak hiányában elpusztulnak. A szegedi közterületeken tavaly 2165 fát kellett azért kivágni, mert a kiszáradás miatt elhaltak, és ez már a kétszerese volt a korábbi évek fapusztulásának. A növényzetre pedig amiatt is szükség van, mert az árnyékolása csökkenti a városi hőszigethatást, azaz enyhíti a forróságot.
Elhalt nyírfák Szeged egyik kertvárosi utcájában – Fotó: Móra Ferenc Sándor / Telex
A fővárosban is nagyarányú fapusztulás várható
Budapesten is a szegedihez hasonló növénypusztulás várható a következő években – mondta előadásában Bardóczi Sándor főtájépítész, Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatalának munkatársa. A becslések szerint az átlaghőmérséklet további, 1–2 fokos emelkedése várható, ezért és az aszály miatt a következő 10 év alatt a budapesti fák közül 40 ezer várhatóan elpusztul, ami a fővárosi faállománynak több mint az egyharmada.
Nem lehet tovább folytatni a hazai városokban a hagyományos zöldterület-fenntartási módot, amiatt sem, mert képtelenség még többet öntözni a közterületek növényzetét.
Bardóczi ismertette, hogy a fővárosban a 2023-as adatok alapján 38 négyzetméter volt az egy főre eső zöldterület, kerületenként eltérő megoszlásban, és a felmérések szerint a koronavírus-járvány óta többen és többet szeretnek a parkokban tartózkodni. Emiatt is legfontosabb most a klímaváltozásnak jobban ellenálló fák és más növényzet telepítése. Ezzel azonban nem ért egyet mindenki, mert vannak, akik inkább parkolókat vagy burkolt utakat szeretnének.
Bardóczi a Jane Haining rakpart már megkezdett átépítéséről elmondta, hogy a felméréseik szerint 43 százalékos volt azok aránya, akik az autóközlekedés fenntartását támogatták, de a többség a zöldítés mellett állt, ennek alapján civil szervezetek bevonásával tervezték meg a terület átalakítását. A vitáról már beszámoltunk. Bardóczi szerint a fővárosban látható, hogy míg a külső kerületekben növekszik a beépített és burkolt területek aránya, a belvárosi részeken az aszfaltot és a betont egyre több helyen cserélik zöldterületre. Ennek során fontos, hogy a klímaváltozásnak ellenálló növényzetet kell telepíteni. A pesti rakpartok átalakítási terveiről itt írtunk.
Zöldet mindenhova
A fővárosban alakított ki zöld közterületeket újfajta növénytársulásokkal a Vadvirágos Újpest Program keretében az ópusztaszeri Vackor Környezet- és Természetvédelmi Egyesület. Magyar Kitti vidékfejlesztési agrármérnök szerint minden apró helyet lehet és érdemes is növényzettel beültetni, a Vackor például Hódmezővásárhelyen a körforgalomba is ültetett növényeket. Arra is figyelnek, hogy az újfajta, szárazságtűrő növénytársulásokkal kialakított zöldterületek élelmet és otthon adjanak a rovaroknak, a nagyobb területeken fészkelőhelyet nyújtsanak a madaraknak is, és a növények lehetőleg éveken át életben maradjanak. Közben az is fontos, hogy a városban minden ott keletkező vizet, így a csapadékot, a termálvíz maradékát és a tisztított szennyvizet a megfelelő kezelés után fel kell használni a növények öntözéséhez, nem pedig a csatornába engedni, mint eddig.
A szegedi Dugonics téren egymás mellett fogják bemutatni a hagyományos köztéri kertet és az éghajlatváltozásnak jobban ellenálló növénytársítást – Fotó: Móra Ferenc Sándor / Telex
A szegedi önkormányzat a város egyik központi terén, a Dugonics téren klímareziliens kertet alakít ki, és egymás melletti ágyásokban mutatják be, hogyan viselkedik a szabadban a hagyományos városi közterületi kert és az újfajta, az éghajlati változásoknak jobban ellenálló növényzet. A tervek készen állnak, a munkát jövőre kezdik. Szegeden eddig több mint száz kilométeres úthálózat mentén mérték fel a városi növényzetet, és 25 ezer fa adatait, például a fajtáját és az egészségi állapotát tartják nyilván a digitális fakataszterben. A cél ezzel is az, hogy a szárazságot, a hőséget és a városi körülményeket jobban tűrő növények legyenek a közterületeken.
Mennyi víz maradt Szeged alatt?
A városi növényzet életben maradásának egyik kulcskérdése a víz, ezért fontos tényező a talajvíz szintje is. Ez nemcsak az egyre gyakoribb aszályok miatt kérdéses, hanem azért is, mert a betonozott-aszfaltozott utcákon és tereken nem tud a talajba leszivárogni a csapadék akkor se, ha éppen esik. A talajvíz összegyűlésének és szintváltozásainak jellemzőiről, valamint a Szeged alatti talajvízkészletekről Bartha Károly docens, a Szegedi Tudományegyetem tanára tartott előadást. Mint elmondta, az elmúlt évtizedekben a Dél-Alföldön mindenhol csökkent a talajvíz szintje, a felszíntől számítva általában 2 és 6 méter közötti mélységben húzódik, süllyed, ami a növényzetre is nagy hatással van. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a fák gyökere a földben jó esetben belelóg a talajvízbe, hanem úgy, hogy a földben a hajszálcsöveken a talajvíz szintje felett is elterjedő nedvességből táplálkozhatnak a növények.
Szeged amiatt is különleges helyzetben van, mert a várost 1879-ben jórészt elpusztította Tisza árvize, és az újjáépítés során feltöltötték a talajt, ezzel agyagos, részben vízzáró réteget alakítottak ki a város alatt. A Tisza olyan hatással van a talajvízre, hogy ha alacsony a folyó szintje, akkor a talajban a Tisza felé szivárog le a víz, ha pedig magasan áll a folyó, akkor a part alatt is kiterjed a víz. Ennek az oda-vissza hatásnak részben ellenáll a 2015-re a városban a Tisza mentén kiépített, akár 10 méter mélyen is húzódó résfal, amelyet az árvizek során jelentkező buzgárok, fakadóvizek és beszivárgások ellen hoztak létre. A talajvíz szintjére hatással vannak még az autópályák is, Bartha elmondta, hogy az M43-as két oldalán a vizsgálatok szerint más-más szinten áll a talajvíz, mert a pálya alapja akadályozza a földben a nedvesség terjedését. A Duna–Tisza köze magasabban fekszik, mint Szeged, és mindig a mélyebben lévő területek felé szivárog a talajban a víz, de kérdés, hogy az akadályok miatt milyen mértékben juthat el a város altalajába.
A többféle hatás változatos működése miatt a gyakorlatban keveset lehet tudni arról, hogy pontosan mi a helyzet jelenleg a Szeged alatti talajvízzel, ami vélhetően másként állhat a különféle városrészekben. Régen voltak alapos és átfogó kutatások, de az 1972–1985 között kiépített és használt monitoring-rendszerhez tartozó, 175 darab talajvízszint-ellenőrző kútnak ma már csak a töredéke működik.
További bizonytalansági tényező a Szegedet övező kertes városrészek és kiskertek lakóinak talajvízhasználata is. Senki nem tudja, hogy a kertekben fúratott kutakból hány darab van, azokat milyen mélyre fúrták, elérik-e mindig a süllyedő talajvizet, és egy-egy kútból évente mennyit szivattyúznak ki a kertek öntözésére vagy más célra. A fúrt kutak számáról és azok vízkivételének mennyiségéről országos szinten is csak becslések vannak. Bartha azt is elmondta, hogy a talajvíz sem emberi fogyasztásra, sem ipari célra nem alkalmas, és öntözésre is csak korlátozottan lenne használható, mert a felszínről leszivárgó vízben sok és sokféle szennyeződés, szerves és vegyi anyag is van. Ezzel szemben általános, hogy a mezőgazdaságban öntözésre használják a talajvizet.
Az öntözésre használt, kerti fúrott kutak a talajvizet apasztják, és nem tudni, hol mennyi van belőlük – Fotó: Móra Ferenc Sándor / Telex
A szegedi talajvíz legutóbbi, mennyiségi és minőségi felmérése 2010–2012 között készült, Fejes Ildikó doktori értekezése elemzi. Az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság kútjaiban megfigyelik a szinteket, eszerint november közepén a felszín alatt 3–7 méterre volt a talajvíz.
Az alkalmazkodás újfajta gondolkodást kíván
Az együttműködés szerbiai partnere a program keretében gazdálkodókat, tanárokat, diákokat, civil szervezeteket tájékoztatott a klímaváltozás okairól és a hatásairól, illetve a fenntartható gazdálkodásról, erről Németh Csilla, a Szabadegyetem Szabadka projektmenedzsere számolt be. A két országban összesen 15 kisebb-nagyobb határ menti rendezvényen tartottak tájékoztatókat, például a Szegedi Ifjúsági Napokon és a Vajdaságban az Európai Filmek Palicsi Fesztiválján is. Az oktatáshoz kétnyelvű tanári segédlet és diákoknak szóló kézikönyv is készült.
A program keretében a szegedi CSEMETE Természet- és Környezetvédelmi Egyesület főként a szemléletformálás területén dolgozott, iskolai foglalkozásokat rendezett a klímaváltozásról. Szárazságtűrő növényekkel betelepített iskolai zöld sarkokat állítottak fel, és a Szegedi Tudományegyetem Füvészkertjével közösen ültetési bemutatót is tartottak. Egy másik, a témához kapcsolódó programban „A klíma az udvarunkban is változni fog” címmel tájékoztató szórólapot terjesztettek Szegeden és a környékbeli falvakban arról, mit tehetünk a házak körüli kertekben az éghajlatváltozás hatásainak csökkentésére: például összegyűjthetjük az esővizet, és komposztot készíthetünk a konyhai zöldhulladékból.
Szeged küzdelme is tovább folyik a klímaváltozással szemben a városi növényzetért: november végén újabb fásítási programot kezdtek meg, amelyben az önkormányzati közterület-fenntartó munkatársai 800 facsemetét ültetnek el városszerte.
Olvasd tovább itt: telex.hu
