December 24-e reggel. Egy XIII. kerületi panelház hetedik emeletén, egy aprócska nappaliban áll egy fodrászszéknek kinevezett egyszerű faszék. Mellette egy kis tükör, olló, fésű, hajszárító. Minden készen van.
A fodrásznő, Mária bőven hetven felett van – a pontos korát nem árulja el, és azt mondja, ne is kérdezzem. Évek óta nyugdíjas, már nem dolgozik. De december 24-én mégis ügyeletbe helyezi magát. Egész nap.
„Az egész napom be van táblázva” – mondja, hangjában pedig egyszerre érződik az öröm és a fáradtság.
Nem tudom, pontosan idén hányan jönnek. Huszonegy, huszonkét, huszonhárom, huszonnégy… Néha érzem, hogy túl sok, főleg ahogy öregszem. De nem bánom, hogy így alakult
– teszi hozzá.
A szomszédasszonnyal kezdődött, egész napos elfoglaltság lett belőle
Néhány éve indult a tradíció, aminek eredményeként a környező panelek magányos nyugdíjasai elzarándokolnak Máriához. Először csak a közvetlen szomszédasszony jött át, aki a fájós lába miatt – de lehet, a háta miatt, erre már nem emlékszik Mária – nem tudott elmenni fodrászhoz az ünnepek előtt.
„Gyere, megvágom a hajadat szentestére” – mondta akkor Mária, miután végzett a másnapra szánt ünnepi ebéd előkészítésével.
A szomszédasszony elmesélte ezt egy másik házban lakó idős hölgynek. Ő is átjött. Aztán ő is mesélt valakinek. És mostanra az egész december 24-e be van táblázva.
Nem szeretném, hogy még több kuncsaftom legyen, mert már nem annyira bírom, de sosem küldtem el még senkit, aki hozzám fordult
– mondja őszintén.
„Öreges” dolgokról beszélgetnek, miközben jókat esznek
A gyerekei és az unokái általában december 25-én vagy 26-án jönnek Máriához, nem szentestén. Így alakult az életük, így jön ki az időpontjuk, így szerveződött össze az ő családjuk karácsonya.
„És így legalább nem egyedül töltöm a 24-ét” – mondja egyszerűen.
Ez a lényeg. Nem arról szól, hogy dolgozni akar. Nem arról, hogy hiányzik neki a fodrászat. Hanem arról, hogy december 24-én ne legyen egyedül.
Tudja, bőven hetven felett az ember már nem várja, hogy nagy kalandok legyenek az életében, de attól még nehéz egyedül ülni otthon 24-én és nézni a tévét, olvasni egy könyvet vagy rejtvényt fejteni és csak várni, hogy végre másnap legyen
– magyarázza.
Így viszont nem unatkozik, hanem dolgozik. Beszélget. Emberekkel van körülvéve. És ez pont elég. A kuncsaftok hoznak egy kis bejglit, pogácsát, egy tál főzeléket, egy kis húst, aki amit éppen készített aznap. „Tudják, hogy egész nap itt vagyok, hát hoznak valamit” – mondja.
Közben beszélgetnek.
Öreges dolgokról. Hogy éppen kinek mije fáj. Hogy kinek milyen gyógyszert írtak fel. Kinek mit csinál éppen a gyereke, unokája. Na meg persze pletykálkodunk is egy kicsit
– mondja nevetve.
Ahogy telik a nap, forog a szék. Jön az egyik néni, megy a másik. Mind idősek. Mind olyanok, akiknek jólesik, hogy valaki foglalkozik velük, megigazítja a hajukat, meghallgatja őket.
„Vannak, akik egyedül élnek, vannak, akiknek vannak gyerekeik, de messze laknak. Végül mindenki itt ül nálam, így legalább néhány órát nem egyedül kell tölteniük” – mondja a fodrásznő.
Mária bízik abban, hogy nemcsak idén, de még jövőre is tudja majd ingyen vágni az idősek haját.
Nem tudom, meddig bírom, mert nekem sem a régi már a derekam, de évi egy napra talán még jó leszek egy darabig
– jegyzi meg.
Mézescsókos meglepetés
A fodrásznő története nem egyedi. Sok magányos nyugdíjas van, aki karácsonykor kitalál valamit, hogy ne legyen egyedül. Legalábbis erről árulkodik József története, aki mentálhigiénés szakemberként dolgozott a nyugdíja előtt, és eredetileg nem szerepelt volna adventi sorozatunkban, de megkeresett az egyik rész után levélben, és elmesélte saját karácsonyát.
2020-ban költözött Gárdonyba, hogy édesanyját ápolja, aki 2021 márciusában 97 éves korában sajnos elment, így József 70 évesen életében először egyedül töltötte a szentestét.
„Talán nehéz elhinni, én örömmel vártam mégis ezt a különleges estét” – írja levelében.
Ennek oka pedig az, hogy úgy döntött, meglepi a környék lakóit egy kis süteménnyel. Rendelt több csomag mézescsókot, és bejárta a környező utcákat, hogy ajándékcsomagot akasszon a szomszédok kapujára. Még a helyi rendőrőrsre is vitt a csomagokból.
Igaz, ebből végül nem lett tradíció.
Ez volt az első ilyen estém, a következőket már csendben, egyedül, de békességben éltem meg. 70 felett az ember alkalmazkodik már az adottságaihoz
– magyarázta József.
Van, aki hajat vág, van, aki mézescsókot oszt szomszédoknak. Különböző módok ugyanarra a célra, hogy december 24-én ne kelljen egyedül lennie az embernek. Egy fodrászszék a hetedik emeleten, egy doboz mézescsók a kapukon – apró gesztusok, amelyek mégis elegendők. Hetven felett az ember már tudja, hogy nem baj, ha nem tökéletes a karácsony, a lényeg, hogy legyen kivel megosztani a pillanatot.
Az Index adventi kalendáriumának korábbi részeit itt olvashatja el: december 1., december 2., december 3., december 4., december 5., december 6., december 7., december 8., december 9., december 10., december 11., december 12.
Engedd, hogy ez a tematikus ünnepi kötet elkalauzoljon a december titkaihoz, a csendes készülődéshez és a fáradt ünnepi sóhajokhoz.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Olvasd tovább itt: index.hu
