Miért éppen „halálvillamos”?A Rókus kórház és a kőbányai Új köztemető közötti városi vasút előzményei 1887-re nyúlnak vissza, amikor a Lindheim és Társa vállalkozás engedélyt kapott egy gőzüzemű városi vasút megépítésére, elsősorban temetkezési célú forgalom kiszolgálására. A vonalat a Budapesti Városi Vasút 1891. október 31-én nyitotta meg gőzvontatással. Röviddel ezután, november 6-án elindult az Őrháztól a Liget térig vezető szárnyvonal is.A vonal gyors műszaki fejlődésen ment keresztül: 1893–1894 között megkezdődött és lezárult a villamosítás, amelynek eredményeként a Rókus kórház–Liget tér szakasz fővonallá, míg az Őrház–temető közötti rész szárnyvonallá vált. A temetői szakasz is villamosüzemű lett, a vonal több ponton kétvágányúvá épült át, és jelentős végállomási, illetve műtárgyi fejlesztések valósultak meg.1897-ben újabb hosszabbításokra került sor (Izraelita temető, Kápolna tér), majd ugyanebben az évben megszűnt a gőzüzem. A villamosítás után már a belváros felől is közvetlen járatok közlekedtek. Az 1910-ben bevezetett viszonylatszámok szerint a Rókus kórház–Kápolna tér közötti vonal a 26-os, míg a kórház és a temető közötti viszonylat a 28-as jelzést kapta.Az első világégés idején a 28-as viszonylaton közlekedő szerelvényekkel a háborúban elhunytakat is szállították a temetőbe, innen ered a „halálvillamos” elnevezés. Manapság „temetői járatként” is emlegetik.1958-ban a 28-as és a 37-es kőbányai útvonalát felcserélték, azóta a 37-es villamos közlekedik a Salgótarjáni utca–Kolozsvári utca viszonylaton.
Olvasd tovább itt: mandiner.hu
